Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
"Tickets are sold out", azaz minden jegy elkelt - hirdették az olimpia szervezői a versenyek kezdete előtt. Néhány frekventált sportág esetében valóban tömött házak előtt zajlanak a versenyek - egyes hírek szerint az úszóversenyekre még az újságírói akkreditációs helyeket is sorsolták -, ám az előcsatározások sokszor félházak előtt zajlanak. Különösen igaz volt ez a magyar csapatsportok selejtezőire - mind a vizilabda-, mind a kézicsarnokban jócskán voltak szabad helyek a rangadókon. Jegyhez ugyanakkor sok esetben már nem lehetett jutni. A méltánytalanság kézenfekvő.
De a magyar nem az a fajta, amelyik meghátrál, ha csapatának kíván szurkolni. A létesítmények előtti első szűrőn viszonylag könnyű átjutni - elegendő egy adott napra, ugyanabba a komplexumba érvényes belépő. Ez a Greenen, ahol legalább tíz sportág küzdelmei folynak, viszonylag könnyű, de szemmel láthatóan nem okoz gondot más versenyhelyszíneken sem.
A következő szűrő már nehezebb, itt a csarnokokba való bebocsátásért küzd az ember. Kínában, ahol minden emberre legalább két helyi önkéntes jut, a nagy tömegben beslisszolni nem igazán működő megoldás - a helyiek egyesével kérik el a jegyeket. Megpróbálkozhatunk az adott napra, ám más meccsekre szóló jegyekkel - itt az a fontos, hogy a kódszám részletes áttekintése helyett ránk figyeljen a jegyszedő. Ez egy vérmes szurkolónak nem okozhat nehézséget.
Ha van tikettünk, próbálkozhatunk a cserével, de ez nehéz: a meccsre érkező helyiek még akkor sem szívesen válnak meg jegyüktől, ha a cserébe kínált zsuga a kínai válogatott meccsére is jó. A bizonytalanságot az sem oldja, hogy a jegyellenőröket is viszonylag könnyű magunk mellé állítani, s így segítőkészen velünk együtt agitálják honfitársukat a cserére.
Marad tehát a csel: a kínai nézők egy részének egy-egy meccs elegendő, azt követően annak ellenére távoznak, hogy az adott jegy két vagy akár három mérkőzés megtekintésére jogosít. Bár a kijáratok előtt a szervezők felhívják a figyelmet arra, hogy aki a kezelt jeggyel kilép, vissza már nem térhet, arról azért meg lehet győzni a hangsúlyozottan segítőkész jegyellenőröket, hogy a kiengedett személy helyett mást beengedjenek, hiszen így nem lesz senki létszám feletti. Miközben pedig erről folyik az eszmecsere, arról senki nem tehet, hogy a pillanatnyi figyelmetlenséget kihasználva újabb néhány szurkoló slisszol be a kapun. A haszon közös: a magyar tábor bővül, míg a kínaiaknak kevesebbet kell magyarázkodniuk amiatt, hogy miért üresek a lelátók.
