Van egy sportág a pekingi olimpia versenyszámai között, ahol úgymond borítékolható a végeredmény, ez pedig a hosszútávfutás, amelyben az afrikaiak verhetetlennek tűnnek. Egy sportolókat vizsgáló felmérés szerint ez azonban nem pusztán genetikai adottságaiknak, hanem életvitelüknek is köszönhető.
A modern kori távfutók karrierjük nagy részét szerzetesi magányban töltik, rideg, nagy magasságokban található edzőpályákon. Edzenek, alszanak, majd a következő napon megismétlik ugyanezt a rutinmunkát. A külvilág iránti érdeklődés nem tanácsos, mert energiát von el a kitűzött cél teljesítésétől. Ehelyett szabadidejükben, legfőképp a sérülések elkerülése érdekében, nyújtógyakorlatokat, erőnléti és kondicionáló feladatokat végeznek. Végső soron apró részletek döntenek az arany- és az ezüstérem között. Napi öt, nyújtással eltöltött extra perc például valamivel hosszabb futólépést eredményezhet, ami akár a győzelmet is jelentheti. A távfutók elitje egyébként hetente akár 224 kilométert is lefut az edzéseken, amelyek után általában jéggel teli kádakban hűtik le magukat, hogy ezzel is csökkentsék az izmaikban keletkező mikrogyulladásokat.
Pillanatnyilag a kelet-afrikai futók uralják a sportágat, ami részben annak az előnynek köszönhető, hogy ők eleve nagyobb magasságban, ritkább oxigéntartalmú helyeken születnek és nőnek fel. A másik tényező, az Észak-Afrikában jellemző vékony, langaléta testalkat már genetikai örökség, de legalább ennyire fontos, hogy kultúrájuk, életvitelük szerves része a gyaloglás és a futás. Ehhez tartozik, hogy az Etiópiából, Kenyából, Marokkóból érkező futók tudatosan elkerülik a fejlettebb országokban jobban elterjedt egészségtelen életvitelhez kapcsolódó szokásokat. Az elit atléták tökéletes diétát követnek, az edzések közti időt pedig alvással töltik.
A kenyai Rift-völgy lakói nem ismerik a gyorséttermi ételeket, a gyerekek futva járnak a távoli iskolába, és viszonylagos szegénységük miatt a versenysport szinte az egyetlen kiugrási lehetőség számukra. A "ha nem tudod legyőzni, csatlakozz hozzájuk" filozófia jegyében számos nyugati atléta is itt edz. Az etióp főváros, Addisz-Abeba tőszomszédságában található Entoto hegység 2400 méteres lapályai a cross-country futás Mekkája: itt lakik többek között Kenenisa Bekele (képünkön) és Tirunesh Dibaba, a tízezer méteres szám világbajnokai, illetve Haile Gebrelassie, akit a szakemberek a történelem legnagyobb hosszútávfutójának tartanak. Népszerű magaslati edzéshelyek egyébként még az Atlasz-hegység, az ausztrál Falls Creek, a svájci St. Moritz, a coloradói Boulder vagy éppen a kaliforniai Mammoth-tavak.
Tóth Ákos Gábor