Kopek Gábor, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektora szerint a stílus mindig az adott kor megítélése alá esik, ezért aztán nagyon erős személyiség kell ahhoz, hogy ezt valaki tendenciózusan végig tudja vinni vagy éppen következetesen lázadni tudjon ellene. Magyarán, stílusról igazán csak akkor érdemes beszélni, ha egyben a személyiség megerősödéséről is beszélhetünk. A stílus ugyanis lényegében egy magatartásforma, amiről kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy egy emberben vagy van, vagy nincs. Ez a fogalom kevésbé tanulható, mint amennyire megélhető. Az emberi kommunikációban kell olyan jegyeket felmutatni, amelyek révén a stílus úgymond megvalósul - vélekedik a rektor.
Szerinte manapság egyre inkább az együttműködésről szól a világ. Legjobb példa erre a dizájn, ami társadalmi jelenség, közös "arculat". A dizájn, sőt a stílus is egy folyamatosan integrálandó, gyakorlandó helyzet, amihez korunk megvásárolható tárgykultúrájába ájult embere túlságosan is elkényelmesedett. Pedig olyan aztán végképp nincs, hogy itt stílusos vagyok, ott meg nem. E tekintetben a fejlett országok természetesen előbbre járnak. Különösen az tud megragadni, amikor látom, hogy jól használják fel az anyagi lehetőségeket, illetve, amikor az új megvalósítása közben kisebb, de bátor rombolási attitűddel is találkozom - foglalja össze ez irányú tapasztalatait Kopek Gábor.
Schiffer Miklóst, aki jelenleg a TóPARK projekt vezető dizájnere, már sokszor kérdezték politikusok, menedzserek öltözködéséről, ezúttal azonban nem csak a külsőségekről beszél. Meglátásom szerint ma a hazai szellemi elit jóval kevésbé van a helyzet magaslatán, mint az én gyerekkoromban. A feladat úgy egyébként nem könnyű, hiszen a tradíciót ötvözni egy értelmes jövőképpel mindig fából vaskarikának tűnik. Mi mégis ezzel próbálkozunk, mint ahogy az én jobb híján polgárinak nevezett családom is ezt próbálta velem megértetni egy erre nem mindig fogékony korban. Éld meg a jövőben a múlt értékeit, szoktam mondani, s ilyenkor egyértelműen a saját indíttatásaimra gondolok. Mert egy olyan környezetben nőttem fel, ahol ez a ma tapasztalható szürke túlszabályozottság hírből sem volt ismert. Tiszta, élhető, barátságos és természetes, nos, valószínűleg ezek azok a kulcsszavak, amelyek átemelhetők a múltból, ha igazán maradandót akarunk alkotni. Schiffer szerint az ápoltságon, az odafigyelésen, a kulturáltságon van a hangsúly. Mondja ezt annak tudatában, hogy saját divatbiznisze, ahol a kézzel varrott ruha alapszolgáltatás, nem az átlag számára elérhető kategória.
Fabricius Gábor, a nevével fémjelzett reklámügynökség tulajdonosa szerint jellemzően anyagiakban, tárgyakban, megszerezhető javakban gondolkodunk. Vessük csak össze ezt azzal a sokat idézett mondással, miszerint egy stílusos ember bármit vesz fel, azt viselni tudja... Még mindig ott tartunk, hogy ha valaki megvesz egy Louis Vuitton táskát, azt hiszi, hogy azzal bekerült a felső középosztályba. Pedig nem ez az igazi luxus, nem ettől lesz stílusos - állítja Fabricius. Az igazi luxus az ő felfogásában az idő, a kedvesség, a jó minőségű ételek, a szellemi-intellektuális pezsgés... Hozzáteszi, az úgynevezett felső tízezer nincs tisztában társadalmi, kulturális szerepével. Megkockáztatom, az átkosban Aczél György jobban látta, hogy mit lehet a társadalomban a kultúra révén elérni. Egyszóval hiányos a társadalmi szövet, a felsőbb osztályok lenézik az alsóbb rétegeket és aztán csodálkoznak, ha nem szeretik őket. Középről meg mintha teljességgel hiányozna a más társadalmakban jótékony katalizátor szerepet betöltő értelmiség. Ami azért is tragikus, mert ennek hiányában a percemberkék mondják meg nekünk a tutit - összegez Fabricius Gábor.
Tóth Ákos Gábor