Bartók zongorája a főszereplője annak a dvd-sorozatnak, amelyen napjaink legjelentősebb magyar zongoraművészei játszanak a hangszeren. A sorozat céljáról, koncepciójáról, a hangszerről az ötletgazda, a filmek rendezője, a magyarországi Bartók-örökös Vásárhelyi Gábor mesélt a Napinak.
Mint elmondta, szeretné életre kelteni Bartók zongoráját, vagy ahogy Kocsis Zoltán fogalmazott: így szólhattak Bartók művei a harmincas években, Bartók házában, Bartók zongoráján. Másrészt dokumentálni szeretné, hogyan játszottak a legjelentősebb magyar zongoraművészek a harmadik évezred elején, e kivételesen inspiráló körülmények között. Az első, már megjelent dvd-n Kocsis Zoltán játszik, a második korongon Várjon Dénes és vendége, Perényi Miklós muzsikál, a harmadik lemezen Szokolay Balázst láthatjuk-hallhatjuk majd. Különösen érdekesnek ígérkezik a kétzongorás koncert a Ránki-Klukon házaspárral két, eredetileg a házban használt zongorával. Egykor szintén egy házaspár játszott ezeken a hangszereken: Bartók Béla és Pásztory Ditta. A sorozat további darabjairól Vásárhelyi Gábor nem árult el többet. Mindegyik lemezen látható majd egy koncertfelvétel, valamint egyéb extrák. Kocsis Zoltán lemezén például egy ötperces, érdekes és tanulságos felvétel arról, ahogyan a művész tanítja kisfiát, Kocsis Krisztiánt. További extra a lemezen egy beszélgetés Lendvai Tamással, a zongora szakavatott felújítójával.
Mindehhez nem árt tudni, hogy amikor Bartók - tervei szerint ideiglenesen - Amerikába távozott 1940-ben, ez a hangszer a házban maradt. A háborús viszonyok miatt a zeneszerző idősebb fiának, ifjabb Bartók Bélának nem volt lehetősége egy évnél hosszabb ideig fenntartani a ház bérletét, így a bútorok és velük együtt a zongora is raktárba került. Sok-sok évvel később, 1981-ben, amikor emlékházzá alakult a Csalán úti ház, a zongora visszakerült, de sem karbantartása, sem felújítása nem történt meg. Ennek megfelelően össze volt száradva, a faanyag össze-vissza repedezett, negyven éve fel sem hangolták, tehát hangszerként nem, legfeljebb kiállítási tárgyként lehetett használni.
A zeneművészek szerint Lendvai Tamás kitűnő munkát végzett. Természetesen nem lehet elvárni a hangszertől, hogy úgy viselkedjen, mint egy ma gyártott modern példány, mindenesetre minél többet játszanak rajta, annál jobb, érettebb lesz a hangja. Érdekesség, hogy mivel Bartók erős dohányos volt, a hangszerből előkerült cigarettavég feltehetően az övé lehetett.
Kocsis Zoltán elmondása szerint "másképp nyúl az ember itt a hangszerhez, pláne ha a zeneszerző saját azon zongorájáról van szó, amely talán műhelyének legfontosabb darabja volt, a legnagyobb opusok megalkotásának időszakában. Biztos, hogy bizonyos zenei gondolatokat épp a Bösendorfer-zongorával való bensőséges kapcsolat hívhatott életre. Belemagyarázásnak tűnne bármiféle sztereotípia, amit Bartók zenéjével kapcsolatban időnként felemlegetni szokás, végső soron azonban mégsem lehetetlen, hogy a legérettebb kompozíciók csodálatos egysége éppen a fénykorában lévő világcég eme produktumának köszönhető."
Tóth Ákos Gábor