- Számos színdarabban látni, hogy a szereplők koccintanak egy-két pohár borral. Ami, tudjuk, általában tea vagy szörp - de sosem fordult még elő, hogy valódi nedű került a pohárba?
- Elvileg nem. Olyan történet azért egyszer-egyszer velünk is előfordult már, hogy amikor egy darabnak az utolsó előadása volt, a mulatós jelenetben egy deci igazi bort töltött be a kellékes.
- Mennyire volt könnyű vagy éppen nehéz azonosulni Rubens figurájával?
- Ehhez tudni kell, hogy ez a második Esterházy-darab, amiben játszom. Sok évvel ezelőtt a Búcsúszimfóniában az apát alakítottam, és ezúttal is egy apa-fiú összecsapásról van szó, ami lényegében a Harmonia Caelestis, illetve a Javított kiadás színpadi újrafogalmazása. Rubens egy nagyétkű, nagyon sikeres világpolgár, egy ízig-vérig emocionális figura, aki a mindenségre vágyik s ezzel újrateremti a világot. Ezzel szemben áll a fia és Gödel, a filozófus, akik szerint korlátok között kell és lehet csak élni. Aki ismer, tudja, egyáltalán nem volt nehéz a festő életszemléletével azonosulnom.
- Máté fia befutott modell, amíg idáig eljutott, sok konfliktusuk volt?
- Azzal nekem is szembe kellett néznem, hogy hasonlóan Rubenshez, én is tölthettem volna több időt a családdal. Nagy szerencsémre, ők jobban tolerálták az elfoglaltságomat, ezért aztán a pályaválasztásnál sem volt nézeteltérésünk.
- Sikeres színész és költő, aki bő egyórás költészeti összeállítással járja az országot. Számos társasági eseményre meghívják, de beválasztották például a Magyar Borakadémia tiszteletbeli tagjai közé is. Tudtommal a nagyágyú vörösborok hódolója. Manapság ismét divat lett hobbiból borászkodni.
- Mielőtt megkérdezi, hogy megfordult-e a fejemben borral foglalkozni, határozottan azt kell mondanom, hogy nem. Ez a tevékenység kikapcsolódásnak kevés, a pálya mellett pedig sok lenne. Elvégre a borászkodás ugyanolyan hivatás, mint a színészet, teljes embert kíván.
- Vonhatunk párhuzamot a borkóstolás és az előadások utáni színházi büfés feszültséglevezetés között?
- Ma már nem igazán. Szinte mindenki kocsival jár és a szondától bizony mi is tartunk. Lényegében mindenki rohan haza, hogy otthon vezessen le, mint az élet egyéb területein, itt is tapasztalható egyfajta szétforgácsolódás, a kisközösségek széthullása. Mi színészek pedig mind fizikailag, mind jellemformálásban többet vetkőzünk-öltözünk a prostituáltaknál is, így aztán a civil életben hajlamosak vagyunk minden tekintetben a lehető legkényelmesebb, leglazább viseletre és viselkedésre.
- Ez miben nyilvánul meg? Nagy életet él, hasonlóan Rubenshez?
- Maradjunk annyiban, hogy mindenevő vagyok, ugyanis a nejem rendkívül változatosan tud főzni, legyen az magyaros, francia vagy éppen kínai étel. Ha választani kell, talán a palóclevesére szavaznék, pláne ha a kertben készíti bográcsban. De kedvelem a mandulás lepényhalát éppúgy, mint a paprikás krumpliját debrecenivel.
- A darab kapcsán adódik a kérdés, van-e példaképe a saját apján kívül?
- Több is volt, van. Nagyon jóban voltam a Vígszínház nagy öregjeivel, Páger Antallal, Bilicsi Tivadarral, de említhetném Latinovitsot, Somogyvári Rudolfot, illetve Darvas Ivánt.
Tóth Ákos Gábor