- Bennem az Arco'lor zenéje képeket ébreszt, ami nyilván nem véletlen, hiszen ön számos filmhez, színdarabhoz írt már zenét. Az ennyire tudatosan egymásra épített hatáselemek nem veszik el az élőzene-komponálás ízét?
- Jogos a kérdésfeltevés, bár hozzáteszem, számomra ez nem mindig kontrollálható folyamat. Egyértelmű, hogy ez a színházi, filmes háttér módosítja a szerkesztési elveimet, azt, ahogyan bánok a dallamokkal. Egy filmben egyértelműen hatásokat kell elérni, magyarán, olyan képletek jönnek létre, amelyek akkor is aktiválódnak, amikor az együttes számára írok zenét.
- Nincs meg az a veszély, mint a nagy hollywoodi szerzőknél, hogy nagyon hasonlítanak egymáshoz bizonyos betétdalok?
- Amit ön érez, az a számok felépítése, szerkesztése, nem pedig egy "mintha hallottam volna már" dallamismétlés. De miért is lenne baj, ha e hangulatok alapján felismerhető a szerző, hiszen erre mondhatjuk, hogy ez az ő stílusa.
- Mennyiben számít kvázi-iparosmunkának a film- vagy színházizene-írás?
- Csakis jó értelemben. Együttműködésre, fegyelmezettségre nevel, hiszen mások művészi, technikai munkájához kell óhatatlanul igazodni. Több munka, több idő, hiszen meg kell ismerni a színészek karakterét, a rendező elvárásait. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor elkezdtem ilyen munkákat csinálni, néha az volt az érzésem, hogy alárendelt szerepet tölt be a tevékenységem. Aztán ahogy beletanultam, ez fokozatosan átalakult bennem örömmé, hogy lényegében a saját zenémet tudom így más eszközök révén még több emberhez eljuttatni.
- Hogy kerül egy zeneszerző a filmesek látókörébe?
- A Közellenség című darabhoz írtam zenét a Katona József Színháznak, s ebben a darabban játszott Lukáts Andor, aki akkor kezdett dolgozni a Portugál című filmjén, s nyilván tetszettek a munkáim, mert felkért filmzeneírásra.
- Egyébként mennyire tekintik a magyar filmesek egyenrangú alkotótársnak?
- Nagyon eltérő tapasztalataim vannak. Az üzleti megfontolások viszont egyre többüket kényszeríti rá, hogy legyen egy filmben két-három nagy sláger, mert akkor lehet egy cédét is kiadni, jobban odafigyelnek a kereskedelmi tévék, a rádiók, amire nagy szüksége van a filmnek. Ez divatot is tud teremteni, mostanában például nagyon sok "kusturicás filmzene" született. Külföldön kialakult egy olyan gyakorlat, hogy ingyen letölthető tematikus zenékből ollóznak össze tetszetős darabokat, ami az egésznek ad egy futószalag jelleget, mi több, elhitetheti a rendezőkkel, hogy nincs szükség filmzeneíróra. Itthon inkább a mindig szűkös filmbüdzsével kell megküzdeni, ahol ráadásul a mienk az utolsó alkotói fázis, szemben a színházzal, ahol párhuzamos munka folyik.
- Mennyiben más egy játékfilmhez vagy egy dokumentumfilmhez zenét írni?
- Egy dokumentarista alkotás esetében sokkal nagyobb a szabadságom, kevesebb kompromisszumot kell kötnöm. Hegedűs Péter tiszai ciánszennyezésről készült filmjéhez például elég volt a folyóval kapcsolatos élményeimet felidézni magamban.
- Azt látom, hogy a divatos színházi- és filmzeneírók sem tudnak csak ebből megélni...
- Ugyanakkor ez egy biztosabb, stabilabb háttér, mint koncertező zenészként létezni. Mi sem azért adtunk ki cédét, illetve kezdtünk koncertezni, mert ez olyan fene nagy biznisz, ráadásul a mi zenénk olyan köztes területet képvisel, ami a kereskedelmi adóknak túl nehéz, a komolyzenét játszó csatornáknak pedig túl könnyű. Ez nyilván az önmegvalósítás egy új lehetősége, még akkor is, ha egyébként rendszeresen koncertezek más együttesekkel, s fellépek külföldi world music fesztiválokon is egy uniós projekt keretében.
- Nemrég kapott egy újabb nagyjátékfilm-felkérést...
- Keményffy Tamás Mázli című mozija a következő feladat, amihez részben a filmben játszó Lukáts Andor az összekötő kapocs.
Tóth Ákos Gábor