A magyar kultúra napján többek társaságában Palya Bea énekes is megkapta a második alkalommal odaítélt Magyar kultúra követe címet. Tavaly ő volt az európai uniós Esély éve magyarországi nagykövete is - a mostani díjátadáson arról beszélt, hogy az énekes a lélek követe, aki hidakat ver emberek, népek, ember és isten közé.
- Egy kulturális követ számomra amolyan vezető szerep. Ami nem lehet újdonság önnek, pláne hogy a nevével fémjelzett zenekar csupa fiúból áll.
- Én egyikben sem a vezető szerepet látom ma elsősorban. A zenekarvezetéshez tudni kell, hogy mit akarsz, meg kell a munkatársak tisztelete, jó beszélgetések, koncertek és próbák. A követséghez meg csak az, hogy maximális tudásoddal, szíveddel dolgozz, és az úgyis továbbsugárzik. A magyar zenei piac egy szűk kör, gyakori urambátyám-jelenségekkel, de ez is változik. Több pénz, több hiéna, de több szakértelem is.
- Mi lehet a magyarázata annak, hogy sokak szerint ön ismertebb külföldön, mint itthon? Ez lenne a kulturális követ szerepe?
- Én a kulturális követséget valahogy nemzetek feletti dolognak látom, jó zenére, jó dalokra mindenütt szükség van, mert mindenütt emberek élnek és érezni akarnak. Az életöröm vágya nemzetközi jelenség, és azt hiszem, az én zenémet - a keserű ízeivel együtt is - ez az életöröm jellemzi leginkább.
- A nemzetközi hírnév nagy ugrás, ha belegondol, honnan indult...
- Hatévesen nyílt ki előttem ez a világ a faluban, ahol laktam. Anyukám vitt el a helyi tánccsoportba, mert látta rajtam a nagy-nagy vonzalmat e dolgok iránt. De akkor számomra ez volt a legteljesebb létforma.
- Mintha ez azóta sem változott volna.
- Teljes az örömöm - sok harc után - újra. Sok mindenen átmentem, és találtam egy újfajta szabadságot, igazibbat, mint a régi. Főleg az éneklésben. Bátrabb vagyok abban, hogy hogyan és mit éneklek. Igen, valahogyan nálam stílusjegy a változás. Szoktam mondani az ismerőseimnek, hogy egyet tudok ígérni: az én stabilitásom a mobilitás. Vagyis ahhoz, hogy mozgásban tartsam a környezetemet, nekem is mozgásban kell maradnom.
- Ami egy kulturális követnél evidencia. Hogy lehet az energiákat újratölteni?
- Pihenni is intenzíven szoktam. Egyre fontosabbnak érzem, hogy rendszeresen kiszálljak. A legjobb, ha télen elutazom valamelyik meleg tengerpartra, ezt csinálom már pár éve. Egy telefon- és e-mail-mentes hét rengeteg zenét felszabadít bennem.
- A folyamatos mozgás miként hat vissza a zenére?
- Egyre több szöveget írok, jó érzés kiírni magamból, amit megélek, és imádok bíbelődni a szavakkal. Ugyanígy a dallamokkal is. A zene szövete finomodik, s bár alapvetően népzenéket használtam, és néhány dzsessz-standardot, mára egyre nagyobb szabadsággal játszom a zenészeimmel együtt.
- Az ön külföldi karrierjét motiválhatja a nyugat-európai emberek egzotikuméhsége?
- Lehet. Egy lány, aki cigánydalokat énekel, de könnyedén lehet vele franciául vagy angolul társalogni - ez biztos egzotikus számukra. Ezek alapján akár lehetnék én is egy magyar termék egy országimázskampányban. De ez engem nem érdekel, folyamatosan küzdök egy ilyen kelet-közép-európai klisé figura ellen.
- Kultúrkövetként tudna máshol élni folyamatosan? Erre minden alapja meglehet, hiszen világzenében "utazik".
- Én ezzel kísérletezem évek óta. Ezt az országot úgy szeretem, ha elmehetek tőle és visszajöhetek hozzá. Ha reggelente futok a Margitszigeten, ott szembejön velem mindaz, ami fontos: emberek, cicák, istenek.
Tóth Ákos Gábor