Az egykori szendvicsklub ma egy kellemes, keleti hangulatú étterem, ahol az ide betérők a pislákoló lámpafényben és a perzsaszőnyegek között úgy érezhetik, mintha az Ezeregyéjszaka egyik meséjébe csöppentek volna. A Shirazban ugyan Ali baba csodalámpájára nem lelünk, kulináris élvezetekre viszont igen. Iránban, mint sok ázsiai országban, több ezer éves hagyománya van a teafogyasztásnak. Az eredeti perzsa teareceptek arról árulkodnak, hogy a tealevelekhez - hogy azok ízvilága még izgalmasabb és érdekesebb legyen - fahéjat, mentát, fűszereket és természetesen rózsaszirmot kevertek. A rendelt tálon fokhagymával és uborkával fűszerezett tejfölt, olívabogyót, rántott fetasajtot és töltött szőlőlevelet találunk. Utóbbiban rizs, keleti fűszerek és gránátalma elegye van. A tejfölös mixekhez jól illik a pita.
A folytatás természetesen kebab lehet, méghozzá úgy, ahogyan maga a szultán szereti: darált marhahúsból és hátszínből, perzsa rizzsel. A rizs nagy kedvence ennek a konyhának, diót, mazsolát, tárkonyt, babot vagy kaprot szórnak bele. A perzsa pörköltek meglehetősen tömények, jó fűszeresek és laktatók, emberes étkek. Ám ha egy férfiembernek még ez se lenne elég, akkor rendeljen mellé babbal kevert tárkonyos rizst. A vegetáriánusok is jól járnak, hiszen itt van csicseriborsó és padlizsán minden mennyiségben.
Az irániak hagyományőrző és kedves emberek, szívesen osztják meg ételüket, teájukat vagy vízipipájukat a hozzájuk betérőkkel. A gyümölcsös illatú pipafüst nemcsak a vendéglátók nyelvét oldja meg, hanem a vendégekét is. A vízipipázás összehozza az embereket, kedvelt társasági esemény, olyan szenvedély, mely nem káros az egészségre.
