Hogy mi a közös a középkori japán harcművészet és egy mai nagyvállalat vezetésében?
A szerző szerint mindaddig semmi, míg ki nem derül, hogy bajok vannak egy cégnél. S mint azt mondani szokták, fejétől büdösödik a hal; rendre kiderül, hogy a társaság vezetői valamit elbaltáztak. A probléma azonban - állítja a szerző, Bill Diffenderffer - korántsem közgazdasági, könyvelési vagy stratégiai okokkal magyarázható: a vezetők jelleme, becsületessége, nemritkán pedig bátorsága kérdőjelezhető meg.
Aki végigolvassa a könyvet, megismerkedhet a szamuráj típusú vezető ismérveivel, aki a mai (üzleti) világban sokszor ismeretlen fogalmakat tart magára nézve kötelezőnek - mindezt pedig azért, mert hosszú távon gondolkozik és személyes példamutatással szeretné az alkalmazottait is erre szoktatni.
Kérdezhetnénk persze, hogy egy amúgy is meglehetősen agresszív korszakban vajon szükség van-e arra, hogy - ha csak képletesen is - kardforgatásra tanítsunk cégvezetőket. A kérdésben most is benne van a válasz: az életben maradáshoz, mi több, a prosperáláshoz bizony nemegyszer harcba kell bocsátkozni - hol a konkurenciával, hol a cég belső átszervezése nyomán támadt egyensúlybomlással, hol önmagunkkal.
A Szamurájkódex és a benne olvasható szamurájetikett tanulható, trenírozható és - a nagy világcégek vezetőinek tanúságtétele szerint - minden esetben sikerrel alkalmazható annak érdekében, hogy ne csak "csatákat", de "háborúkat" is megnyerjünk.(Bill Diffenderffer: Szamurájkódex - Az okos, tisztességes és bátor vezető ismérvei, Trivium Kiadó)
Tóth Ákos Gábor