A belépőt a művész tavaly festett, óriási önarcképe fogadja, amelyen csillogó üvegváza mögül néz ránk. Az edény domborulata miatti torzulások a Vidám Park torzító tükreit juttatják a néző eszébe, a váza szája pedig glóriaként kerekedik a piktor feje felett. Privát "szentté avatás" - profán módra. Ettől jobbra a nem kevésbé meghökkentő Önarckép vízen lebegve, tavalyelőttről, amelyen profilból és lehunyt szemmel, fekvő pózban látható a mester. A rendszeres tárlatlátogatónak rögtön "beugrik" az ezzel egykorú, Önarckép kerek tükörben piros keretes variánsa az autó visszapillantójánál a maga elé tartott fényképező géppel, és ezzel munkamódszerére is rögtön fény derül, miszerint saját fotófelvételei alapján festi monumentális olajképeit. A budapesti Ludwig Múzeumban szeptember 16-áig látható retrospektív tárlaton legalább ilyen érdekesek Fehér László másokat megörökítő portréi is, hiszen Heller Ágnes filozófus vagy Réz András esztéta már önmagában rendkívül markáns egyéniség, a közvetlen családtagjairól, baráti köréről avagy a névtelen hajléktalanok olykor már-már egzotikus turbánokba burkolt fejéről nem is szólva. A három évtizedes életmű válogatott termését felvonultató festőművészt az idén nevezték ki - külföldön aratott sikerei nyomán - a magyar kultúra követévé. (Képünkön: Fehér László: Arcok a körtérről, 2004-es sorozat, olaj-vászon.)
Tóth Ákos Gábor