A konvergenciaprogram célkitűzéseinek eléréséhez a kormányzat jelentős megszorításokat vezetett be az egészségügyben. Ezeknek a terheknek nagy részét a gyógyszeripar viseli iparág-specifikus, adó jellegű befizetések formájában. Az intézkedés kizárólag pénzügyi szempontból eddig sikeresnek bizonyult, azonban valaki(k)nek ezért nagy árat kell fizetni. A sanofi-aventis/Chinoin, akárcsak a többi Magyarországon kutatás-fejlesztést végző gyógyszergyár, az utóbbi években jelentős veszteséget szenvedett el, nemzetközi versenyképességünk szinte nullára csökkent, beruházásainkat felfüggesztettük, a kutatás-fejlesztés különböző projektjeinek más országokba történő elvándorolása megkezdődött.
"Nyer-nyer" (win-win) helyzet kialakítására irányuló dialógusra van szükség a kormányzat és a gyógyszeripar között, ugyanis attól félek, enélkül a beruházások leállítása mellett a kutatás-fejlesztési befektetések drasztikus csökkenésére is lehet számítani. A világgazdasági válság csak ront a helyzeten (lásd tömeges elbocsátások és üzemleállások a szintén k+f húzóágazatnak számító autóiparban), ezért most még inkább olyan új gyógyszer-iparpolitika kidolgozására kellene közösen törekednünk, amely egyszerre valósíthatja meg a költségvetés és az E-Alap többletforrásigényét, megfelel az iparpolitikai céloknak és biztosítja az innováció fenntartását. Számtalan lehetőséget látok a továbblépésre, ami minden félnek - a betegnek, kormányzatnak és a gyógyszeriparnak is - előnyös lenne.
Elsőként említeném az uniós direktíváknak megfelelő gyógyszer-befogadási rendszer megvalósítását. Jelenleg ugyanis a betegeknek a legújabb terápiás lehetőséget biztosító innovatív gyógyszerek befogadása csak az egészségügyi miniszter és a pénzügyminiszter egyetértésével valósítható meg, a vonatkozó miniszteri rendelet módosításával. Az OEP-nek az eljárás lefolytatására maximum 90 napja lenne, azonban a politikai változások és a sorozatos adminisztratív akadályok miatt ez hosszú hónapokra, akár évekre kitolódhat, feleslegesen késleltetve a rászorulók hozzájutását az új készítményekhez. Amennyiben ez a folyamat teljes mértékben az OEP hatáskörébe kerülne, lehetőség nyílna egy tudományos bizonyítékokon és egészség-gazdaságtani elemzéseken alapuló autonóm rendszer megteremtésére. Így a magyar betegek is időben hozzájutnának a legkorszerűbb készítményekhez, a hazai gyógyszerkincset naprakészen lehetne tartani, az elavult gyógyszerek pedig kikerülhetnének a támogatási rendszerből, ami a kiadások átcsoportosításához vezethet.
Az együttműködés alappilléreként tekintek a gyógyszergyártók által indított prevenciós programok állami támogatására és ezek koordinálására is. A sanofi-aventis/Chinoin EgészségVonat kezdeményezésének köszönhetően a lakosság több mint százhúszezer ingyenes vizsgálaton vett részt és huszonötezren hallgathatták a fiatal orvosok egészséges életmódról szóló tanácsait. A programot jövőre is szeretnénk folytatni, azonban ez segítség nélkül nem megy. Ahhoz, hogy a népegészségügyi prioritásoknak megfelelve az állami és magánszféra egymást kiegészítve indíthasson prevenciós programokat, egy olyan ösztönző rendszer bevezetésére lenne szükség, ahol az gyógyszergyártók kedvezményt kapnak gyógyszeripar-specifikus adó jellegű befizetéseikből például gyógyszeripari k+f tevékenységük vagy prevenciós programokba történő befektetéseik arányában. Úgy gondolom, egy ilyen ösztönző rendszerrel a gyógyszeripari k+f beruházások is fenntarthatóak, sőt növelhetőek lennének, ugyanakkor a magyar lakosság elkeserítő egészségi állapotán is tudnánk javítani.
A legnagyobb nyertesek között nemcsak az országot, de magukat a betegeket is említhetjük, hiszen a gyógyszerárak kiszámíthatóbb változása, a modern gyógyszerek kifejlesztése és ezt követően az azokhoz való gyorsabb hozzáférés, valamint az ingyenes, legkisebb településekre is eljutó szűrőprogramok mind-mind egy célt szolgálnak: a megfelelő gyógyszer biztosítását a megfelelő betegnek, a megfelelő időben.
Szigeti Ildikó