Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A kormány hamarosan tárgyalja az egészségügyi miniszter által összeállított Biztonság és partnerség című törvényjavaslatot. A Pfizer vezetőjeként ezt a koncepciót alkalmasnak tartja arra, hogy valós, reformértékű változásokat indukáljon az ágazatban?
- Kétségtelen, hogy a prioritások, a szakmai programok és a fejlesztési igények meghatározása egyrészt a reform megfelelő előkészítésének részei, másrészt lehetőség arra, hogy megkezdődhessen a reform. Úgy látom, a magyarok szinte egyhangúan támogatják az egészségügyi rendszer reformját, mert az emberek tudják, hogy az egymást követő kormányok legjobb szándéka ellenére még jelenleg sem kapják meg azt a szolgáltatási szintet, amelyre jogosultak lennének, és ezen feltétlenül változtatni kell. Ám az egészségügyben valós reformot csak úgy lehet megvalósítani, ha a döntések előkészítésébe bevonják az összes érintettet és piaci szereplőt, és olyan konzenszust alakítanak ki, ami változó kormányok mellett is képes fennmaradni.
- Az eredeti koncepcióból kimaradt a gyógyszerellátás ügye. Most úgy tűnik, pótolják a hiányt. Ön mivel magyarázza, hogy az egészségügyi kabinet eddig mostohagyermekként bánt a gyógyszerpiac szereplőivel?
- Úgy érzem, a mostohagyermek hasonlat túl erős megfogalmazás, és némileg igazságtalan kritika a jelenlegi miniszterrel és munkatársaival szemben. Székely Tamás tárcavezető az elődeinél jóval nyitottabb a tárgyalásokra, az új vagy alternatív megoldások átgondolására. A Pfizer már el is juttatott néhány javaslatot véleményezésre. Mindent meg kell tennünk, hogy teljes mértékben megértsük az egészségügyi ellátásra vonatkozó állami igényeket és célokat, hogy aztán ezek támogatása érdekében meghatározhassuk a saját feladatunkat, és így alakítsunk ki jó együttműködést. Nincs olyan üzleti modell a világon, amely szerint akkor lehet sikeres egy vállalkozás, ha mellőzzük, fenyegetjük vagy kritizáljuk a legfontosabb ügyfelünket és üzleti partnerünket, amely - jelen esetben - a magyar állam és annak kormánya.
- Mit kell tennie a kormánynak ahhoz, hogy a gyógyszergyártók érezzék a partnerség szándékát?
- Az államnak vállalnia kell a maga feladatait, nem szabad túllépnie a hatáskörét, olyan gazdasági, közpolitikai és szabályozási környezetet kell teremtenie, amely kiszámítható, igazságos, átlátható és méltányos, és emellett ösztönöznie kellene és kedvezményekkel támogatni a ténylegesen innovatív gyógyszerek alkalmazását. A magyarok számára a lehető legrövidebb időn belül elérhetővé kellene tenni a legújabb és leghatásosabb innovatív gyógymódokat. Komoly siker, hogy az Európai Unió k+f ügynökségének központját (Európai Innovációs és Technológiai Intézet, EITI) Magyarországon hozták létre. Ez teljes mértékben összhangban van az innovációra vonatkozó nemzeti stratégia alapelveivel, és hűen tükrözi a magyar állam elkötelezettségét az innováció ügye iránt. Remélem, hogy ez az elkötelezettség megmutatkozik majd az állam jövőbeli gyógyszerpolitikájában, mert a hatályos szabályozás még egyáltalán nem ezt tükrözi.
- Kormány közeli forrásaink szerint az orvoslátogatók után fizetendő regisztrációs díjat valamilyen módon visszacsempészik a törvénybe, jóllehet az Alkotmánybíróság megsemmisítette az erre vonatkozó határozatot. Mi a véleménye arról, ha mégis visszatérne ez az adónem?
- Sajnos ez hungarikumnak tekinthető, és jelentősen befolyásolja a társaság felső vezetésének a magyarországi üzleti környezetről kialakított véleményét. Én nem tudok arra példát, hogy egy adott szakmát adóztatnának meg, ráadásul ilyen magas rátával. Az Alkotmánybíróság a regisztrációs díjat alkotmányellenesnek ítélte és ez év júniusában eltörölte. Nyilvánvaló, hogy a kormány szeretné ezt a bevételi forrást a jövőben is megtartani. Úgy gondolom azonban, hogy a jelenlegi miniszter nem tervezi a regisztrációs díj régi formájában való visszaállítását, mivel az alkotmányellenes, és kétlem, hogy egy tárcavezető vagy a parlament a jogrend és az Alkotmánybíróság döntésének figyelmen kívül hagyása ellenében döntene. Úgy tudom, jelenleg is több javaslat tárgyalása van folyamatban, olyan megoldást kell találni, amelyik minden fél számára elfogadható, ezen dolgozunk most mindannyian. Lehetne például egy alacsonyabb összegű, reálisabb és elfogadhatóbb regisztrációs díj, majd fokozatosan lehetne csökkenteni, és a következő három éven belül - ahogy a gazdaság lassan talpra áll - megszüntetni.
Biztató jel, hogy a minisztérium felajánlotta a gyógyszertársaságoknak, vitassák meg közösen a kérdést, és próbáljanak olyan kompromisszumot találni, ami minden érintett fél számára elfogadható. Ennek a tárgyalásnak a sikere példaértékű lehet a kormány és az egészségügyi ágazat közötti jövőbeli partnerségre és együttműködésre. A korábbi nyilatkozatoknak megfelelően a Pfizer is kész a minisztériummal együttműködve olyan megoldást kidolgozni, ami a jövőbeli költségvetési szempontokat figyelembe véve megőrzi ezt a bevételi forrást. Továbbá ha a kormány valóban tanúbizonyságot szeretne adni arról, hogy a gyógyszeripari társaságokat érintő működési környezet pozitívan változik, akkor azt javasolnám, hogy a regisztrációs díjat teljes mértékben töröljék el, és helyette közösen találjunk ki egy olyan alternatív megoldást, ahol ez a teher igazságosan oszlana el a szakma minden szereplője között.
- Nemzetközi összehasonlításban a jelenlegi kormányzat mennyire hat ösztönzőleg a gyógyszerpiaci szereplők aktivitására?
- Jelentős elmozdulást tapasztaltunk ezen a téren. Az elmúlt két év a korábbi minisztériumi vezetéssel rendkívül sikertelen volt, annak ellenére, hogy mi számos alkalommal próbáltunk tárgyalásokat és együttműködést kezdeményezni. Több javaslatunk is van a miniszter asztalán, amelyet - az ígéretek szerint - fontolóra vesz az ágazati kabinet. Ha felidézünk olyan nagy, nemzetközi befektetési sikersztorikat, mint amilyen Szingapúré vagy Írországé, egyértelmű, hogy ezekben az országokban a siker egyik nélkülözhetetlen kulcsa a külföldi befektetésekkel kapcsolatos kedvező adópolitika volt. Úgy gondolom, ezzel a magyar kormány is tisztában van, és tudja, hogy merész és bátor döntéseket kell hoznia.
- Mi lehetne az a koncepció, ami innovációra és folyamatos befektetésre ösztönözné a gyógyszergyártókat?
- Az innováció hasznos az országnak, hasznos az állampolgároknak. Egyrészt az emberek azonnal hozzájuthatnak a legújabb és leghatásosabb gyógyszerekhez. A szélessávú internet és a globalizáció korában a magyar emberek rövid időn belül tudomást szereznek a legfejlettebb gyógykezelésekről, és igényt is tartanak ezekre. Másrészt, mint korábban említettem, a kutatás-fejlesztésnek nagyon komoly múltja van Magyarországon, amiből mindenképpen előnyt kell kovácsolni, ugyanakkor a magyar szakemberállomány Nyugat-Európába és Ázsiába történő elvándorlásának is véget kell vetni. Az innováció ösztönzésére több lehetőség is kínálkozik, például az adókedvezmények vagy az egyszerűsített piacra lépési körülmények tekintetében. A gyógyszeripari társaságoknak érezniük kell, hogy Magyarországon pozitív, sikeres és mindenekelőtt fenntartható jövőre számíthatnak. Nem is olyan régen a magyarországi piac még nagyon izgalmas közeg volt a gyógyszeripari társaságok számára, ahol jelentős és tartós növekedés volt tapasztalható, ahol az olyan sikeres helyi társaságok, mint a Richter vagy az Egis vezető regionális társaságokká nőtték ki magukat. Ezt az állapotot legalább megközelítőleg visszaállítani a jelenlegi pénzügyi megszorítások közepette, komoly kihívást jelent mind a jelenlegi, mind a jövőbeli kormányok számára. Azt hiszem, ehhez is az kell, hogy az egészségügyi reformhoz bátran és innovatív módon közelítsenek, amihez egy nemzeti konszenzus megléte nélkülözhetetlen.
- Tapasztalatai szerint a Magyarországon végigsöprő "generikus hullámot" (vagyis a lakosság generikumokra való át- és beállítása) miként tud meglovagolni egy alapvetően innovatív készítményekben gondolkodó gyártó?
- Rövid távon ez leginkább az állami költségvetés szempontjából előnyös, hiszen többletet jelent a gyógyszer-költségvetés számára, és ezt sokan komoly sikerként értékelik. Fontos kérdés, hogy mi lesz a sorsa a megtakarításoknak, hogyan lehet ezek felhasználásával jobb egészségügyi szolgáltatást biztosítani a magyar állampolgá-roknak. Amennyiben ez egyszerű költségcsökkentési intézkedés volt, de nincs mögötte egy letisztult elképzelés az egészségügyi rendszer fejlesztését illetően, akkor sajnálatos módon csak vesztesek lesznek, mivel a gyógyszerpiac be fog szűkülni, nem lesz innováció, és az orvosok egyéb lehetőség hiányában kénytelenek lesznek régi, elavult kezelési módok közül választani. Szerintünk a kormánynak arra kellene törekednie, hogy idővel egy ténylegesen hatékonyan működő generikus piacot hozzon létre itt Magyarországon, ahogy azt korábban megtették Nyugat-Európában és az USA-ban, aminek köszönhetően olyan értékes források szabadulnának fel, amelyeket az egészségügyi ellátás egyéb területein lehetne felhasználni. A megtakarítások egy részét célzottan innovációs tevékenységre kellene fordítani, és az új termékek számára kedvezőbb piacra jutási feltételeket kellene biztosítani, hogy az emberek hozzájussanak a legújabb és legfejlettebb kezelési módokhoz. Az a lényeg, hogy a generikus termékek esetében megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt egy olyan piacon, ahol a szabadalmi jogra és a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályokat teljes mértékben tiszteletben tartják. Ezt az álláspontot képviseljük a kormány előtt, elő is terjesztettünk több javaslatot ebben a kérdésben, és nagyon örülnénk, ha lehetőséget kapnánk arra, hogy partnerségi keretek között, az összes érintettel együttműködve, függetlenül azok politikai hovatartozásától, jobb egészségügyi ellátást tudnánk biztosítani a magyarok állampolgárok számára.
