Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az allergiás eredetű foglalkozási asztma és szénanátha bejelentése kötelező Magyarországon. Ez az Egészségügyi Minisztérium ajánlása alapján adott esetben akár a foglalkozástól való eltiltással, pályamódosítással is jár. A betegséget főleg növényi, állati eredetű anyagok, enzimek, egyéb szerves vagy szervetlen eredetű anyagok belégzése okozza.
Így jön létre a pékek lisztasztmája vagy gabonamunkásoknál a gyapottüdő. Fodrászoknál, kozmetikusoknál kontakt ekcéma is előfordulhat, ezt rendszerint festékek, illatanyagok bőrrel történő érintkezése váltja ki. A légúti és bőrt érintő allergia sokszor tüdőgyógyászati, bőrgyógyászati szakrendelésen merül fel, ha a lelkiismeretes üzemorvos beutalja a beteget.
A szülőknek is tudniuk kell, hogy éppen ezért fontos tisztázni, mely anyag felelős a panaszokért. Így elkerülhető, hogy egy már kialakult allergia éppen a munkavégzés kapcsán rosszabbodjon, a korábban bevált kezelés ellenére. Kisállatok szőrére érzékenyeket eleve el kell tanácsolni például az állatkereskedői vagy olyan laboratóriumi szakmától, ahol munkájuk során állati szőrrel érintkezhetnek. Pályaválasztás előtt érdemes tehát kikérni gyermekorvos tanácsát, ha a serdülő gyermek asztmás vagy makacs ekcémában szenved.
Érdekes tény, hogy az egészségügyi dolgozók körében nagyon sokan szenvednek olyan allergiában, amely egyértelműen kapcsolatban áll a munkájukkal - állapították meg a Budapesti Műszaki Egyetem kutatói. Felmérésük alapján kiderült például, hogy a természetes gumiból készült kesztyű okozta fokozott bőrreakciók gyakoriak a kórházakban, rendelőintézetekben dolgozóknál. Kórházi dolgozók vizsgálata során a latexérzékenység 3-5-ször nagyobb volt a betegekkel közvetlen kapcsolatban levő, mint a közvetlen kapcsolatban nem lévő orvosok és nővérek körében.
Megfigyelték, hogy ahol hintőporozott gumikesztyűt használnak, a levegőben szálló latexallergének koncentrációja 5-10-szeres azokhoz a területekhez képest, ahol nem alkalmaznak ilyen kesztyűt. E speciális érzékenység olykor igen súlyos tüneteket produkál, így nem ritka az erős köhögés, a zihálás, a fulladás és a csalánkiütés.
A szakemberek tanulmányukban beszámoltak arról is, hogy a kínzó tünetek leggyakrabban műtőkben, laboratóriumokban és dialízisközpontokban jelentkeztek. Az esélyarányok tekintetében szignifikáns volt a kapcsolat a nem (nők), illetve a családi vagy egyéni genetikai túlérzékenység esetén.
