Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon az úgynevezett hirtelen szívhalál az elsőszámú halálok. Becslések szerint évente 15-20 ezer ember életét követeli. Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) egy évben átlagosan 3500 beteget lát el emiatt. Ezen betegek jelentős része olyan szívritmuszavarban szenvedett, amely az ajánlások alapján beültethető defibrillátor (ICD) alkalmazását indokolhatja. A Magyar Oxiológiai Társaság, a Magyar Resuscitatios Társaság, valamint a Magyar Kardiológusok Társaságának aritmia és pacemaker munkacsoportja a Medtronic Hungária Kft. támogatásával kutatási programot kezdeményezett, amely azt vizsgálja, mi történik a sikeres újraélesztésen átesett betegekkel az egészségügyi ellátórendszerben. A kutatók főként arra keresték a választ, hogy vajon az újraélesztettek megkapják-e azt az ellátást, amely fokozott biztonságot és a hosszabb túlélés esélyét nyújtja számukra, vagyis valóban kapnak-e második esélyt. A felmérés eredményeit hamarosan publikálják - tudta meg lapunk a szakértőktől.
Elmondásuk szerint a hirtelen szívhalál hátterében gyakran szívritmuszavar áll, amely legtöbbször minden előjel nélkül lép fel.
A hirtelen szívhalál ellen a mentőszolgálat újraélesztési kapacitásának javításával (több mentőautó, több defibrillátor készülék) és a lakosság újraélesztési képességének és készségének fejlesztésével lehet küzdeni. A hirtelen szívleállás bekövetkeztekor ugyanis a beteg élete jó eséllyel megmenthető, amennyiben a segítség 5-8 percen belül megérkezik. Ezt a kiérkezési időt a mentőszolgálatok még a legfejlettebb országokban sem képesek mindenhol garantálni, ezért a túlélés esélyeit legjobban az úgynevezett laikus újraélesztők bevonásával lehetne növelni.
A sürgősségi ellátás terén az utóbbi években végzett fejlesztések révén egyre több a hirtelen szívhalálból sikeresen újraélesztett beteg. A kórházi elbocsátás után azonban mindaddig nincsenek teljes biztonságban, amíg az ICD-szerkezetet nem kapják meg. A beültethető kardioverter-defibrillátor egy stopperóra méretű, a mellkas felső részébe, a bőr alá ültethető elektronikus szerkezet, amely a vénákon keresztül bevezetett elektródok révén képes ingerelni, és ezáltal összehúzódásra késztetni a szívizmot, illetve képes nagyenergiájú sokk leadására, amivel megszüntethető az esetlegesen később fellépő szívritmuszavar.
Az érvényes orvos szakmai ajánlások alapján ezt a készüléket kötelező beültetni minden kamrafibrilláció vagy pulzus nélküli kamrai tachikardia miatt sikeresen újraélesztett beteg esetében, mivel az említett szívritmuszavarok megismétlődése nagyon valószínű.
Magyarországon az utóbbi években egyre több kardioverter-defibrillátort ültetnek be: míg 2003-ban 37 beültetés, addig 2006-ban ennek közel duplája, 63 beültetés jutott 1 millió főre vetítve. Ez az arány azonban még mindig rendkívül alacsony a nyugat-európai átlaghoz képest.
