Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A téves diagnózisok jelentősége akkor került a figyelem fókuszában, amikor a Horváth Ágnes egy kutatás eredményeire hivatkozva nem kevesebbet állított, mint hogy a kórházban elhunytak 20 százalékát félrekezelték. A hazai szakemberek által publikált kutatások az egészségügyi miniszter kijelentését igazolják. A Lege Artis Medicinae című szakmai folyóiratban közzétett kutatás azt állítja, hogy a daganatos betegek egyötödét hibás diagnózis alapján kezelik Magyarországon.
A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a téves kórkép megállapításakor többségében nem az orvos hibázott, hanem a körülmények (például az elavult infrastruktúra) akadályozzák meg, hogy megtalálják és kezeljék az igazi bajt. A rossz diagnózisok 40 százalékáért tehető felelőssé maga az orvos, az ilyen esetek mintegy háromnegyed részében a tévedés nem befolyásolja a kór lefolyását, egynegyedében igen - állapítják meg a tanulmányban.
Kolláth György ügyvéd becslése szerint az évi 300-500 műhibapernek legfeljebb az ötödét indítják elhibázottnak vélt diagnózis miatt, az eljárások döntő többsége a beavatkozásokkal van összefüggésben. Ennek hátterében az áll, hogy míg a diagnózis felállításának szintjén még nem történik semmi visszafordíthatatlan, addig ez nem mondható el a tényleges kezelésekre. Ennek ellenére számos esetben kiderül, hogy a műhibáért nem a kezelőorvos, hanem a diagnoszta felel.
A lakosság körében egyébként egyre intenzívebben jelentkezik a tudatosság - mondja a szakember. A vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése felgyorsította ezt az attitűdváltást. A betegek mindinkább fogyasztókká válnak, akik úgy gondolják, a pénzükért jogot szereznek a kétkedésre is. Korábban mind a beteg, mind az orvos gondolkodott, hogy a doktor által elmondottak kőbe vésett utasítások, azoktól nem lehet önkényesen eltérni. Manapság sokan - még a diagnosztikus vizsgálatok szintjén - kikérik több orvosnak is a véleményét, és csak ezután döntenek maguk a kezelések további menetéről. Mindez azt jelzi, hogy napjainkban egyre jobban érvényesül a betegek önrendelkezési joga.
A szűrővizsgálatokon való alacsony részvételi arány hátterében a szakértők a téves diagnózisok miatti aggodalmat sejtik. A média ráadásul tovább ront a helyzeten, a hírekben szereplő egészségügyi intézmények inkább valamilyen negatív szenzációt szolgáltatnak, semmint pozitív, követendő példát mutatnak. Az omladozó falú kórházak és a muzeális korú gépek látványa sokakat visszatart attól, hogy részt vegyen a szűrővizsgálatokon. Még ennél is komolyabb gátat jelent az orvosok tárgyi tudásával kapcsolatos téveszmék, illetve valós tényeken alapuló rémtörténetek közzététele.
