Nemcsak a részleteket illetően, de a legfontosabb kérdésekben sincs még egységes álláspontja a kormánykoalíciónak az egészségbiztosítási rendszer átalakításával kapcsolatban. A hivatalos közlések szerint akár van konszenzus, akár nincs, legkésőbb augusztus 25-ére kiderül, milyen fő ismérvek alapján működik majd a megreformált társadalombiztosítás. Most annyi bizonyos, hogy az SZDSZ 2002-es választási programjában már szereplő több-biztosítós rendszerről szóló elképzelést az MSZP – csak a definíciók szintjén, de – eredményesen megvétózta. A szocialisták törekvéseinek megfelelően valóban nem több biztosító, hanem több pénztár fog versengeni a jövőben a lakosság bizalmáért. A legutóbbi koncepció szerint hat regionális pénztárnak lesz joga szerződni a szolgáltatókkal és ezek gondoskodnak majd a lakosság egészségügyi ellátásáról. Az is biztosnak tűnik, hogy egyfajta diszpécserként is funkcionálnak: megmondhatják, az egyes egészség problémákkal mikor és hova mehet az ügyfél, vagyis kijelölik a betegutakat. Még nem tisztázott azonban, hogy milyen következményekkel jár, ha valaki letér erről az útról. A szakemberek ezt főként azért tartják aggályosnak, mert a pénztárak válogathatnak a szolgáltatók között, így korántsem garantált, hogy a beteg által választott pénztár a szintén a beteg által korábban választott ellátóval szerződött.
Nemcsak a lakosság, de maguk az üzleti biztosítók sem tudnak még megnyugtató választ a legfontosabb kérdésekre. Míg a biztosítottak a szabad orvos- és intézményválasztás alkotmányos garanciájának fennmaradását várják az új rendszertől, addig az új szisztéma fő pilléreinek számító biztosítók a befektetéseik megtérülésére kérnek garanciát. Ezzel kapcsolatban Kökény Mihály, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke úgy nyilatkozott, hogy egy kölcsönös garanciarendszert tartanak elképzelhetőnek; egyelőre a részletek kidolgozása zajlik. Horn Gábor, a kancellária koalíciós államtitkára szerint hosszú távú magánszerződésekben rögzíthetik, hogy ha az állam felmondja a biztosítókkal kötött megállapodást, akkor a pénztáralapításkor befektetett pénzt visszakövetelhetik a befektetők. Gyurcsány Ferenc kormányfő ugyanakkor cáfolta, hogy a társaságok bármilyen garanciát kapnának a profitra.
A koalíciós megállapodás szerint jövőre 5–8 kisebbségi magántulajdonban lévő egészségpénztár alakulhat, és ezek 6–12 hónapon át szabadon versenghetnek az ügyfelekért. Ezt követően egy-egy pénztárhoz rendelik hozzá azokat, akik nem választottak. Az átmeneti időszakot követően a jelenlegi formájában megszűnik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). A nemzeti kockázatközösség megmarad: a járulékokat az állam szedi be, és meghatározott fejkvóta alapján egy kockázati alapból fizeti ki az ügyfelek után járó pénzt a pénztáraknak. Mint arról lapunk korábban beszámolt, az eredeti tervekhez képest legalább féléves csúszással indulhat az új rendszer. Az üzleti biztosítók leghamarabb jövő év közepén kezdhetik meg a tagtoborzást, 2009 júniusa körül pedig az érdemi munkát. A késés többek között arra vezethető vissza, hogy a piacra lépésre tervezett nemzetközi pályázatot januárnál korábban nem tudják kiírni, annak elbírálása pedig több hónapig is elhúzódhat.
Szakemberek szerint addig nem lehet felelős döntést hozni a biztosítók piacra lépéséről, amíg kérdéses, hogy legfeljebb mekkora veszteséggel járhat, ha a modell valamiért mégsem tartható fenn hosszú távon. A társaságok arra is kíváncsiak, hogy a fejkvóta és a kiadások egyensúlyát miképpen teremtik meg és erre milyen garanciákat vállal az állam, továbbá milyen mélységben láthatnak majd bele a biztosítók a velük szerződő egészségügyi szolgáltatók működésébe. Tisztázásra vár a regionalitás kérdése is. Továbbra is két változatról beszélnek a koalíciós felek. Míg a szocialisták a statisztikai régiók alapján határoznák meg a pénztárakhoz tartozó ellátási kötelezettséget, addig a szabaddemokraták „párducmintás” országot képzeltek el. Ez utóbbi alapján kiküszöbölhetőek lennének a területi egyenetlenségek, vagyis a legkülönbözőbb régiók kistérségeiből „összeverbuvált” ügyfelek közül minden pénztárnak jutna kisebb és nagyobb kockázatú beteg. A biztosítók egyebek mellett sérelmezik, hogy még azt sem tudni, előre határozzák-e meg a hozzájuk tartozó településeket vagy utólag sorsolják ki azokat. Ez – mint mondják – már azért sem mindegy, mert ennek alapján szerződnének a szolgáltatókkal. Magyarázataik szerint ugyanis miközben tudomásul veszik, hogy az ország valamennyi pontján kell szolgáltatást vásárolniuk, erősebben fokuszálnának arra a területre, ahonnan a legtöbb ügyfél érkezik.
Információnk szerint az egyeztetéseken részt vevő 15 biztosító közül legfeljebb 3-4 vállalná a belépéssel járó kockázatot. Sajtóértesülések szerint ugyanakkor a tárgyalásokon felvetődött annak a lehetősége is, hogy nemcsak biztosítók pályázhatnak a pénztárak kisebbségi, 49 százalékos tulajdonjogára. Így a kormánypártoknak akkor sem lesz álmatlan éjszakájuk, ha valamennyi, Magyarországon működő üzleti biztosító kihátrál a reformból azt azonban még nem tudni, hogy ebben az esetben milyen típusú befektetőkre számítana a koalíció.
Szigeti Ildikó