Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Egy svéd befektető miért lát fantáziát a magyar egészségügyben?
– Nemcsak a magyarban, hanem az egész kelet-közép-európai térségben fantáziát látunk. Az indok pedig nem más, mint az, hogy túl nagy a szakadék az emberek elvárása és a szolgáltatások színvonala között. Így szinte adódik, hogy itt tudunk a leglátványosabbak lenni, itt tudjuk a legnagyobb eredményeket elkönyvelni és nem utolsósorban itt tudunk a legtöbbet segíteni.
– Nem jelent problémát, hogy a két ország eltérő kulturális gyökerekkel rendelkezik? Az SZTK-hoz szokott betegeket nem nehéz „behozni” egy magánszolgáltatóhoz?
– A taglétszámunk alig több mint egy év alatt megduplázódott, ami egyértelműen jelzi, hogy az eltérő kulturális gyökerek nem jelentenek problémát. Az emberek nemcsak hogy könnyen hozzászoknak a „jóhoz”, a magas színvonalú szolgáltatáshoz, hanem mind többen igénylik is azt.
– Most mekkora a taglétszámuk?
– Jelenleg meghaladja a 25 ezret az ügyfelek száma. Azok tekinthetők tagnak, akik olyan előfizetésen alapuló egészségügyi ellátásban részesülnek, amelyet – egyelőre jellemzően – a saját munkáltatójuk finanszíroz számukra. Van, akiknél ez csupán a kötelező foglalkozás-egészségügyi ellátást jelenti, és vannak, akik a kártyás szolgáltatásokat veszik igénybe. Ez utóbbi lényege, hogy különböző szintű előfizetésekhez más-más szolgáltatáscsomag jár.
– Mi történik azokkal, akiknél csak a szűrővizsgálatokra terjed ki a jogosultság, ám a diagnózis alapján kezelésre van szükségük?
– Természetesen nem állunk meg ott, hogy valakit „megszűrünk”, aztán magára hagyjuk. Amennyiben a betegnek nem elegendő az egészségpontjainkban hozzáférhető járóbeteg-szakellátás, úgy a velünk szerződésben álló kórházakban folytatják a gyógyító munkát, ám mi folyamatosan nyomon követjük a beteg sorsát. Ha úgy tetszik, egyfajta irányított betegellátási tevékenységet is végzünk.
– Kik a tagjaik?
– Mi elsősorban cégeken keresztül értékesítjük szolgáltatásainkat. Egyelőre meghatározó azoknak az aránya, akik a munkáltatók révén jutnak el hozzánk. Örömmel konstatáljuk azonban azt a tényt, hogy egyre többen veszik igénybe a szolgáltatásainkat magánemberként is, például azután is, hogy már nem a szerződéses partnernél dolgoznak, vagy hozzátartozóként jönnek el hozzánk.
– Az üzleti biztosítók szerepvállalása körül még most is vita van. Nem bizonytalanítja el a külföldi befektetőket ez az elnyúló, talán túlságosan is átpolitizált folyamat?
– Sajnálatos, hogy politikai célok eszközévé tették ezt az amúgy szakmai kérdést. A viták igen hasznosak, hiszen csak így lehet megismerni a különböző érdekeket. A baj csak az, hogy a legkevesebb szó arról hangzik el, mi a betegek, a leendő ügyfelek érdeke.
– Ön szerint megfogalmazható, hogy mi a betegek érdeke?
– Az igények természetesen eltérőek, mindenki máshol és máshogy keresi a gyógyulást. Egy dologban viszont nincs különbség beteg és beteg között, ez pedig a választás szabadságához való jog. A választás jogával azonban csak akkor tud élni az ember, ha információval rendelkezik, vagyis valami mentén össze tudja hasonlítani az egyes szolgáltatókat.
– Ma Magyarországon a valóban fontos és a laikus számára is értelmezhető kórházi mutatók a lakosság számára nem hozzáférhetőek. A szakmai szövetségek mindig azzal érvelnek, hogy az adatok közzététele félreérthető lehet. Egy magánellátó mit gondol erről?
– Meggyőződésem, hogy hiba az embereket kiskorúnak tekinteni. Szerintem a társadalom elég érett ahhoz, hogy tudjon választani. Az államnak szabályozó szerepe van, nevezetesen az, hogy meghatározza azokat a mérőszámokat, amelyek alapján az emberek viszonyítani tudnak szolgáltatót szolgáltatóhoz.
– Egy több-biztosítós modell megvalósulása esetén ez a nem túl ideális helyzet megváltozna?
– Az üzleti biztosítók piacra lépése önmagában nem változtatja meg az ellátók elzárkózó magatartását. Előbb-utóbb viszont kialakul egy versengés a szolgáltatók között, ami arra ösztönzi majd őket, hogy minden tekintetben jobbak legyenek a másiknál, így az információszolgáltatás mostani rendszere is megváltozhat.
– A most esélyesként emlegetett vegyes modell kapcsán ön szerint a magánszolgáltatók nagyobb mozgásteret kapnak az egészségügyi ellátásban?
– Egyelőre nem tudni részleteket erről az elképzelésről, így korai még az esélyeket latolgatni. Annyi bizonyos, hogy bármilyen változás lép is életbe, annak valódi verseny kell hogy legyen az eredménye. Nagyon fontos, hogy valódi minőségi mutatók mentén lehessen rangsorolni a szolgáltatókat és a biztosítók ennek alapján differenciáljanak közöttük.
