Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A politikusok után immár egyre több szakértő is bírálja a kormány által tervezett társadalombiztosítási reformot. Skultéty László, a GKI Egészségügyi Kutató Intézet vezetője lapunknak még a kormányfő modelljavaslatának bejelentése előtt fejtette ki véleményét, aki szerint a sokat emlegetett fejkvótarendszer nem kompenzálja megfelelően az üzleti biztosítókat, így azok előbb-utóbb megtalálják a módját annak, miként lehet megválni a nagyobb kockázatú betegektől és megszerezni az „ideális” biztosítottakat. Az erkölcsi kockázat az állam terheit növeli, vagyis a magas kockázatú betegek az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP) maradnak. Szerinte érthetetlen és értelmetlen a szolgáltatók versenyének emlegetése, hiszen a kórházak teljesítményének korlátozása ezt lényegében megszüntette.
Az ágazat intézménybezárások nélküli teljes átalakítása gyakorlatilag számos kórházat lassú halálra ítél – véli Skutéty. Az úgymond olcsó ellátási formák jelenleg csak vergődnek, a járóbeteg-ellátás fejlesztésére később kerülhet sor. A megmaradt intézmények hatékonysága is jelentősen romlik, hiszen a műszakalapú munkaszervezés miatt az egészségügyben dolgozókra a korábbiaknál jóval nagyobb teher hárul. Skultéty a mostanában tapasztalható korlátozott hozzáférés kapcsán azt mondta: ez csak rövid távon csökkenti a kiadásokat, hosszú távon inkább jelentősen növeli majd a gyógyítás költségeit. Tudomásul kell venni, hogy a reform a konvergenciaprogram alárendeltje. Ez azt jelenti, hogy 0,8 százalékpontos GDP-arányos csökkenés van előirányozva az egészségügyi kiadások terén – tette hozzá a GKI szakértője. Aggályosnak nevezte, hogy az ágazat átalakításának megkezdése előtt kiadott és társadalmi párbeszéd alapjaként használt zöld könyvben ez a mellékesnek aligha nevezhető tény nem szerepelt.
A lehetséges modellek hatásait elemezve az igazgató arra a megállapításra jutott, hogy az ellátás valamennyi szereplőjét más-más módon érintik a különböző változatok. A kórházak esetében az OEP megerősítésén alapuló egybiztosítós rendszer további struktúraátrendezést fog követelni, ám megmaradnak az általuk megszokott, egységes protokollok. Amennyiben az OEP ellátásszervezési funkciókat is átvenne – ezt célozza a kormányfő javaslata is –, a fekvőbeteg-ellátókhoz a korábbinál egyszerűbben jutnának a betegek, hiszen a betegutakat lokálisan szerveznék. Ugyanakkor a megszokottnál jóval szigorúbb ellenőrzésekre számíthatnának a kórházak, mivel az ellátás minőségi megfelelőségének kontrollja tekintetében a mostaninál érdekeltebb lenne az egészségbiztosító. Ha versengő biztosítók kapnának helyet az úgynevezett alapcsomagban, a kórháznak valamennyi társasággal külön-külön kellene szerződni, ami olyan heterogén elvárásokat jelentene, amelyeknek a legtöbb szolgáltató nem vagy csak nehezen tudna megfelelni.
A szakrendelőket illetően is hasonló volna a helyzet. Egy erős OEP belátható időn belül bővítené a járóbeteg-ellátók volumenjét. Ha az állami biztosító venné át az ellátásszervezést is, úgy a szigorúbb ellenőrzés mellett a jelenleginél erősebb szakmai támogatást is kapnának a rendelők. A versengő biztosítók esetében viszont ugyanúgy, mint a kórházaknál, átláthatatlan és kiszámíthatatlan lenne a rendszer. A háziorvosoknál is a szakrendelőkre vonatkoztatott változásokra lehet számítani az egyes verziók megvalósulása esetén.
Skultéty nemcsak az ellátás különböző szintjein vizsgálta meg a várható hatásokat. Véleménye szerint az ágazat egészére, a lakosságra és az államháztartásra is különböző módon hatnak a modellek. Az erős OEP-re alapozott egybiztosítós változat valamennyi szempontból kedvező hatású lehet. Az ágazat szintjén valós teljesítményalapú kifizetéseket eredményezne, a lakossági kiadásokat nem növelné és a büdzsét sem terhelné többletköltségekkel. Hasonló eredménye volna annak is, ha ellátásszervezői funkciót kapna az egészségbiztosító. A versengő üzleti biztosítók „piacra engedése” viszont komoly kockázattal járna – állítja a szakértő. Szerinte az SZDSZ-es modell egyetlen pozitív eleme, hogy az ágazat szintjén szigorodna az ellenőrzés, ám a lakosságnak a differenciált biztosítási díjak miatt növekvő terhekkel kellene számolnia. A nagyobb kockázatú betegek állami biztosítónál maradása ugyanakkor pluszköltségeket róna az államkasszára.
