Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egészségügyi szolgáltatások költségei Hollandiában a bruttó hazai termék több mint 9 százalékát teszik ki, ami némileg elmarad néhány ország – például Németország vagy Franciaország – szintjétől. A fekvőbeteg-ellátó intézmények lakosságszámhoz viszonyított aránya igen alacsony, a 16 millió lakost mindössze 93 kórházban látják el. Az egészségügyi ellátórendszer finanszírozása szinte teljes mértékben a kötelező egészségbiztosítási befizetésekből történik, és soha nem adókból – mondta Hans Hoogevorst holland egészségügyi, népjóléti és sportminiszter az „Egészségbiztosítási reform 2007–2009” konferencián.
Az egészségbiztosítók mindig a magánszektorhoz tartoztak. A holland egészségügyi szolgáltatók túlnyomó többsége is magánszervezetként, azonban nem szükségszerűen profitorientáltan működik. Az állam tulajdonában szinte egyetlen kórház sincs. Az egészségügyi szervezetek magánjellege tehát megfelelő hátteret biztosított a piacorientált reformoknak – mondta el Hans Hoogevorst. A holland egészségpolitika sarokpontja az volt, hogy minden érintettnek – a szolgáltatást igénybe vevőnek, az egészségügyi szolgáltatónak és a biztosítónak egyaránt – jobban kell ismernie az ellátás minőségét és tényleges költségeit. A reform első lépéseként csökkentették a biztosítás által lefedett ellátások körét, aminek következtében az egyénnek közvetlenül fizetnie kell a fogorvosnak, a fizioterapeutának és hasonló szolgáltatóknak. Ugyanakkor növelték a „személyes hozzájárulásokat”, vagyis a beteg által közvetlenül fizetendő költségeket.
A kormány megegyezett a gyógyszeripar résztvevőivel és a kórházakkal is megállapodtak a költséghatékonyabb működésben. Eltörölték az egészségbiztosítók korábban meglévő szerződéskötési kötelezettségét.
Hollandiában sokáig kétszintű egészségügyi rendszer működött, vagyis kötelező egészségbiztosítása volt az alacsonyabb jövedelműeknek, a tehetősebbek viszont köthettek magánbiztosítást vagy maguk fizették az egészségügyi ellátás költségeit. A különféle biztosításokat magánbiztosító társaságok szervezték, amelyek közül a legtöbb nonprofit szervezet volt. A változtatás elkerülhetetlenné vált, mivel a piac erősen széttöredezett. A hollandok többsége csak a kötelező társadalombiztosítási rendszerben volt biztosított, és a népesség mindössze 30 százalékának volt magánbiztosítása. Külön gondoskodtak a közalkalmazottakról és az idősekről is. Most egyetlen, egységesített egészségbiztosítási politika érvényes valamennyi Hollandiában élő polgárra. A biztosítás kötelező: bárki, aki elmulaszt biztosítást kötni, súlyos bírságra számíthat. A biztosítási piac ma a magánbiztosítók terepe, amelyek jogosultak a profitszerzésre. Mintegy 30 egészségbiztosító versenyez a piacon, amelyek nem kötelesek minden szolgáltatóval szerződni. Minden biztosított – jövedelemtől függetlenül – meghatározott alapdíjat fizet, ez csaknem 1100 euró évente, amely a teljes költségének megközelítőleg felét fedezi. A fennmaradó részt a jövedelemhez kötött díjak fedezik. Az állampolgárok kiválaszthatják saját egészségbiztosítójukat, és világosabb ismeretekkel rendelkeznek a különböző biztosítók közötti különbségekről. A kötelező, egységes egészségbiztosítás mellett köthetnek további önkéntes magánbiztosítást a fogorvosi, a fizioterápiás és hasonló ellátások fedezetére.
Van azonban néhány szociális elem is az új rendszerben, amelyeket a tradicionális egészségbiztosítási rendszerből vettek át. A kormány határozza meg például az alapcsomag tartalmát, amely minden lényeges ellátásra kiterjed, a háziorvosi rendeléstől a kórházba történő felvételig vagy a gyógyszerfelírási díjig. A biztosítóknak mindenkivel biztosítási szerződést kell kötniük, akik igénybe akarják venni a szolgáltatásaikat. Annak érdekében, hogy a biztosítókat ne érjék hátrányos pénzügyi következmények, egy úgynevezett kiegyenlítő alapot hoztak létre. A biztosítók nem alkalmazhatnak az egészségi állapottól, a kortól vagy egyéb más szemponttól függő eltérő díjakat az ügyfelek között.
A miniszter beszámolt arról is, hogy a reform eredményeként markáns növekedést tapasztaltak – egyebek mellett – a kórházak innovatív projektjei terén: a projektek a hatékonyságot, a minőséget és az ügyfélszolgálatot érintik. A minőségi szempontokra vonatkozó információk elérhetősége arra ösztönzi majd a biztosítókat, hogy válogassanak, amikor szerződéseket kötnek. Arra törekednek, hogy ügyfeleiknek a legjobb egészségügyi szolgáltatásokat vásárolják meg, ami pedig arra ösztönzi az egészségügyi szolgáltatókat, hogy minél jobb minőségben és hatékonyabban nyújtsák szolgáltatásaikat.
A miniszter szerint az Európai Unió új tagállamai képesek arra, hogy sokkal gyorsabban vezessenek be radikális változásokat, mint a régi tagállamok. Magyarország nagyon fontos és sokat ígérő változtatásokat vezetett be egészségügyi rendszerében 2006 folyamán. Ha tovább tudják vinni ezt a folyamatot, viszonylag rövid időszak alatt is komoly eredményeket könyvelhetnek el – tette hozzá Hans Hoogevorst.
