A Dimenzió Biztosító Csoport első tagja a Dimenzió Biztosító és Önsegélyező Egyesület volt, amelyet a Matáv Rt. (ma Magyar Telekom Nyrt.) és alkalmazottai hoztak létre 1991-ben. Az egyesület létrehozásával – a biztosítási törvényalkotást megelőzve – a hazai vállalatok közül elsőként a Matáv teremtett a munkavállalóinak teljes szociális biztonságot. 1997-ben megalakult a Dimenzió Magánnyugdíjpénztár, 1998-ban pedig a Dimenzió Egészségpénztár. Ma már a csoport tagja az Erste-Harmónia Egészségpénztár, a Second Opinion Hungary Kft., a Dimenzió Med Egészségügyi Szolgáltató és a Dimenzió Ingatlan Kft. A biztosítási csoport szlogenje: „egészségesen a biztonságos nyugdíjig” megpróbálja kifejezni mindazt, amiért a társaság az elmúlt 17 évben dolgozott; elsősorban azt, hogy az embereket vissza kell vezetni az öngondoskodáshoz, amelyről az elmúlt évtizedekben leszoktak. Ebben a munkavállalót járulékokkal és kedvezményekkel a munkáltató is támogatja, másrészről pedig az állam a szociális célú nyugdíj-, és az egészségügyi célú megtakarításokhoz adókedvezményeket biztosít, ezzel ösztönözve a lakosságot az öngondoskodásra. A Dimenzió Biztosító Csoport valamennyi lehetőséget biztosítani tudja, akár segélyezésben, akár biztosítási vagy pénztári alapon nyújtott, akár hosszú távú megtakarításban akar valaki részt venni – mondta Kricsfalvi Péter igazgató főorvos, a Dimenzió Egészségpénztár ügyvezetője.
A Dimenzió Csoport fontosnak tartja a vállalatoknak azt a hozzáállását, hogy segíteni szeretnének a munkavállalóikon, nemcsak azzal, hogy munkát biztosítanak és fizetést adnak, hanem egy másfajta értékrendet is közvetítenek az egészségre való odafigyeléssel és a hosszú távú szociális gondoskodással. Ez nemcsak a munkavállalót, hanem családját is érinti. Mindez egybecseng az Európai Unió ajánlásával, amelyik a munkáltatók társadalmi felelősségvállalását hangsúlyozza, és a fejlett világban ma már magától értetődő. A Dimenzió Csoportnak számos olyan nagyvállalati partnere van, amely már a kezdeteknél biztosítási alapra helyezte a munkavállalóknak nyújtott szociális támogatást úgy, hogy a dolgozói önrész mellé a munkáltatók fizetik a nagyobb hozzájárulást.
A biztosító csoport intenzíven figyeli a politikusok vitáját a biztosítási rendszer reformjáról, és bármilyen döntés születik is a végén, részt akar venni az egészségbiztosításban, versenytárs akar lenni a piacon. A Dimenzió képes megfelelően kialakítani azokat a szolgáltatásokat, amelyekkel a lakosság és a biztosítottak javára lehet – hangsúlyozta az ügyvezető. A Dimenzió Egészségpénztár, ha megfelelő jövőképet kap, széles szolgáltatói hálózatát tovább tudja bővíteni, míg a Biztosító és Önsegélyező Egyesület – akár részvénytársasággá átalakulva – folytatni tudja mindazt, amit eddig tett, és teljes körű vagy kiegészítő egészségbiztosítást is nyújtani tud. A Dimenzió Biztosító Csoport nagy előnye a piacon, hogy egészségpénztára révén kilenc éve tart napi kapcsolatot az egészségügyi szolgáltatókkal, így számára nem jelent újdonságot, ha állami kórházzal, magánszolgáltatóval vagy háziorvosi praxissal kerül kapcsolatba.
A Dimenzió Biztosító Csoport szerint elfogytak már az új érvek a biztosítási rendszer vitájában, és szükséges lenne azt végre lezárni. Kiáll amellett, hogy az egészségügyi szolgáltatások vásárlását valódi biztosítási alapra kell helyezni, nem pedig állami költségvetési tételként finanszírozni. Ezt kívánja az is, hogy megfelelően lehessen ellenőrizni és értékként kezelni a szolgáltatásokat. Az, hogy egy vagy több biztosító legyen, ki legyen a tulajdonos vagy mennyiben legyen állami tulajdon, politikai döntés kérdése, ennél sokkal fontosabb az, hogy jól határozzák meg a biztosítási alapcsomagot. Ha az minden biztosított számára hozzáférhető, egységes elvek szerint készül, megfelelő minőségben és folyamatos ellenőrzés mellett, akkor lehet arról beszélni, hogy mi a szerepe az egészségpénztáraknak és a kiegészítő biztosításoknak. A Dimenzió a versenyt elsősorban a szolgáltatók között tartja fontosnak, két területen: minőségben és árban. Az árversenyhez viszont árképzési mechanizmus kell. Sok minden elhangzott a biztosítási rendszer vitájában – hogy ki szedje be a biztosítási díjat, az hova kerüljön –, de arról nem esett szó, hogy az egyes szolgáltatások valójában mennyibe kerülnek. A magyar egészségügyi piacon ma művi árakon számolják el a tevékenységeket, de egy piacgazdaságban szükséges az egészségügyi szolgáltatások árát is meghatározni. Erre pedig valamilyen árképzési mechanizmust kell kialakítani – véli az ügyvezető.
Tudnia kell a lakosságnak, hogy mi mennyibe kerül, kiváltképp azért, hogy az állam elnyerje az emberek szimpátiáját a reformhoz, és hogy megértsék, miből adódik a hiány és a várakozás. Megfelelően kialakított árak mellett a szolgáltatók is megnyugodnának. Ha valaki csak drágábban tud elvégezni egy beavatkozást, az a saját vesztesége, ha pedig valaki ugyanolyan jó minőségben, de olcsóbban, az a saját nyeresége lenne. A megfelelő árképzés az évtizedek óta megoldatlan amortizáció kérdését is rendezné, hiszen az árban benne lenne az elhasznált anyag és a műszerkopás is. Azt lehet tudni, hogy mennyi ma a járulékból előteremthető és a biztosítók által elkölthető forrás, a kettő között pedig meg lehet találni az egyensúlyt, hogy a fontos és alapszolgáltatásokra (így a sürgősségi beavatkozásokra, vakbél- és szürkehályogműtétekre) tekintettel hol és milyen eljárásokhoz legyen nagyobb hozzájárulási igény kialakítva. Ezekhez a lakosság biztosítással, egészségpénztári gyűjtéssel tudná előteremteni a forrást. Azt is meg kell vitatni, hogy lehessen-e külön, kiegészítő biztosítással „megelőzni” a sort. De amíg nincsen Magyarországon pontos áruk az egészségügyi szolgáltatásoknak, addig azt sem lehet tudni, valójában mennyibe kerül a betegek ellátása, és hogyan lehet ezt jobban elosztani.
Molnár Annamária