Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Indulásától kezdve számos támogatója és még több ellenzője volt a veresegyházi önkormányzat és Somody Imre által létrehozott Misszió Egészségügyi Központ Kht. modellkísérletének. Az úgynevezett irányított betegellátási rendszer (ibr) 1999 és 2004 között „élte fénykorát”. A modell csaknem fél évtizedes tapasztalatait összegző konferenciát követően ugyanakkor a döntéshozók behúzták a kéziféket. Úgy tűnik, mindmáig nem alakult ki egységes szakmai konszenzus az egészségügy fejlesztésének irányáról, és így az irányított betegellátás sorsáról sem. Ugyanakkor Kincses Gyula, az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet (ESKI) főigazgatója lapunknak azt mondta: nem tartja kizártnak, hogy egyfajta kompromisszumos megoldásként beemelik az egészségügyi reformba a modellkísérlet egyes elemeit.
Az irányított betegellátási modellkísérletet (ibm) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999-es költségvetése indította útjára képviselői indítványra, amely indokként a nemzetközi példák lehetséges megvalósításának modellezését jelölte meg. Lényege, hogy a bevont lakosságra számított fejkvóta szerinti bevétel költséghatékony felhasználásával az érintettek a korábbival azonos vagy annál magasabb szintű egészségügyi ellátásban részesüljenek, úgy, hogy az ellátás szervezője érdekelt legyen a betegek ellátásában. A modellkísérletben nem korlátozzák a beteg szabad orvos- és intézményválasztási jogát.
A modellkísérletről az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is készített jelentést, amelynek nyilvánosságra hozatalakor Kovács Árpád elnök úgy fogalmazott: nem szabálytalanságokra derítettek fényt, hanem arra, hogy nincs egységes koncepciója a rendszernek. Noha a Magyar Orvosi Kamara (MOK) mindvégig nagy várakozással figyelte a kísérletet, jelentősebb szakmai értékelésekre hiába várt – jegyezte meg Gyenes Géza, a MOK főtitkára. Mivel a modellnek nem látták a szakmai megalapozottságát, ezért kénytelenek azt hinni, hogy a rendszer bizonyos érdekcsoportok céljait szolgálja és nem a betegellátás minőségének és hatékonyságának a javítására irányul. Gyenes szerint a szervezői funkciót nem szerencsés az üzleti élet profitorientált szereplőire bízni, sokkal jobb lenne, ha ezt a feladatot az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) látná el, bár erre az OEP jelenlegi formájában alkalmatlan.
A szocialista Kökény Mihály, aki – a fideszes Frajna Imrével egyetértésben – önálló képviselői indítványban kezdeményezte egykoron az ibr elindítását, úgy látja, a modell eleget tett annak az elvárásnak, hogy a beteg ne bolyongjon az ellátás rendszerében. Teljesült az a kezdeti célkitűzés is, miszerint az ellátók körében olyanfajta érdekeltségi rendszert kell kialakítani, amely alapján a rendszer egyrészt költséghatékonyan, másrészt a betegek megelégedésére tud működni.
A finanszírozás rendszere az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül. Szakértők szerint a nyolcvanas évekre a „pénz kövesse a kórházat” elv érvényesült, szemben a nyugat-európai országokkal, amelyekben az aktív kórházi ágyak kapacitása jelentősen csökkent ebben az időben. A kilencvenes években némi szemléletváltás történt, ekkor ugyanis a „pénz kövesse a beteget” szemlélet vált uralkodóvá. Ennek eredményeként az aktív ápolási napok száma jelentősen csökkent. Az ibr indulásakor a vezérgondolat az volt, hogy a „pénz kövesse a lakost”.
A szaktárca – Kapócs Gábor államtitkár irányításával – 2004-ben több mint egy hónapig vizsgálta a modellt. A minisztérium jelentésében megállapította, hogy az ibr jelentősen megmozgatta a magyar egészségügy állóvizét és több ponton is visszahatott az egészségügyi finanszírozási rendszer átalakítási folyamatára, jelesül nagymértékben fokozta a kassza „költségérzékenységét”. Egyértelmű tényként közölték, hogy a szakmai protokollok fejlesztése és egységes használata, valamint a betegutak követése sokkal inkább megvalósult a modellben, mint a modellen kívül.
Az irányított betegellátás több területen is kimutatható eredménnyel büszkélkedhetett. Egyebek mellett hatékonyabbá váltak a gyógyszerfelírási szokások, növekedett a generikus – vagyis az azonos hatóanyagú, de olcsó – gyógyszerek aránya. Az ellátás terén is jelentős változásokat tapasztaltak. Csökkentek, illetve megszűntek például a felesleges és káros párhuzamosságok, hiszen előre meghatározott, személyre szabott betegutakat jelöltek ki a szervezők. A hatékonyságjavulás miatt felszabaduló források fedezetet teremtettek a szűrővizsgálatok finanszírozására, illetve a jobb szakmai munkát végző háziorvosok érdekeltségének megteremtésére.
Az ÁSZ ellenőrzése alapvetően az 1999–2003 közötti időszakra irányult, de 2004 decemberéig figyelemmel kísérték a változásokat. A számvevők döntően arra voltak kíváncsiak, hogy a modellkísérlet hozott-e változásokat a hazai betegellátás rendszerében és elősegítette-e a lakosság egészségügyi ellátási színvonalának javulását; eredményezett-e kiadáscsökkenést a hagyományos finanszírozási rendszerhez mérten. A szervezet megállapította, hogy a modellkísérlet szakmai és pénzügyi megalapozása hiányos. Nem határozták meg a bevezetésétől várt eredményeket és az azok értékeléséhez szükséges módszereket, valamint a kiterjesztés feltételeit. Az ibr az Egészségbiztosítási Alap szintjén kiadáscsökkenést nem eredményezett, a szervezési és prevenciós díj pluszkiadásként jelentkezett. A működési költségeket sem az OEP, sem a szervezők nem tartották nyilván. A költséghatékony felhasználásra tett szervezői intézkedések hatása nem mérhető.
A modellkísérlet útjára indításának hiányos előkészítése, koncepcionális rendezetlensége, a szaktárca részéről a működése iránt tanúsított érdektelenség, az OEP belső szabályainak hiánya ellenére tény, hogy mind a szervezők, mind az OEP esetében olyan folyamatok indultak el, gyakorlatok alakultak ki, amelyek értékelése és hasznosítása fontos az egészségügyi ellátás egészét érintően, és felhasználhatók a másfél évtized óta halogatott átalakítási koncepcióhoz.
