Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egészségügyi tárca üdvözli a fideszes önkormányzati képviselők döntését, miszerint nonprofit szervezetté alakítják kórházaikat – jelentette ki néhány hete Horváth Ágnes államtitkár. Megfogalmazása szerint az ellenzéki párt törekvése egybevág a minisztérium terveivel, amely régóta sürgeti, hogy a kórházak a jelenleginél átláthatóbb gazdálkodást folytató, ugyanakkor nagyobb önállósággal bíró társaságként működjenek. Az államtitkár megjegyezte azt is, hogy az intézmények gazdasági társaságokként való működése egyértelmű lehetőséget kínál a vállalkozói szféra megjelenésének.
A kórházak valószínűleg közalapítványi formában működhetnének, mivel 2007. július 1-jétől már nem lehet közhasznú társaságot (kht.) alapítani Magyarországon, de ez az elképzelés még kidolgozás alatt áll – tudta meg a NAPI Gazdaság Gógl Árpádtól, az Orbán-kormány egészségügyi miniszterétől. Szerinte az egészségügyben a szolidaritás, a méltányosság és az egyenlő hozzáférés mindenkire vonatkozó elve megkérdőjelezhetetlen, a nyitott kérdés kizárólag ezek mértéke lehet. Meggyőződése szerint az ellátórendszer csak szabályozott piaci mechanizmusok alapján működtethető optimálisan. Úgy véli, a GDP-hez viszonyított egészségügyi ráfordítás arányát közmegegyezéssel, megfelelő ütemezés mellett a jelenleginél magasabb szintre kell emelni, mégpedig a köz- és a magánfinanszírozás megfelelő arányának megtalálásával.
A nagyobbik ellenzéki párt szakpolitikusa a közszolgáltatások átalakítása kapcsán munkaanyagot fogalmazott meg pártja számára. Ebben célként emeli ki, hogy minél alacsonyabb szinten valósuljon meg a minőségi befejezett ellátás, az ellátórendszer szerkezete pedig a morbiditási helyzethez illeszkedjen. Ehhez szükséges kiépíteni az ellátásszervezési funkciót az alapellátásban. Az ellátásszervezés az ellátó rendszer olyan struktúrája, ahol az ellátók – háziorvos, gyermekorvos, fogorvos, védőnő, szakellátás – beteghez legközelebbi köre nem a minél több szolgáltatás nyújtásában motivált, hanem a hozzá tartozó lakosság egészségéért tartozik felelősséggel, tehát az ellátás célszerű igénybevételében érdekelt. A program csak úgy valósítható meg, ha az egészségügy rendelkezik megfelelő és érdekeltté tett kivitelezőkkel. Ehhez elengedhetetlen feltétel az egészségügyi dolgozók bérezésének, lakhatásának jelentős mértékű javítása – mutatott rá a volt miniszter.
Gógl Árpád a kórházak működtetési költségeinek finanszírozását a jelenlegi rend szerint képzeli el, ám a mostaninál magasabb normatívákkal.
Az előírt betegúttól való eltérés vagy az alapcsomagban definiált hotelszolgáltatásnál magasabb szintű ellátás esetén úgynevezett co-paymentet kellene fizetni, illetve teret kellene nyújtani az üzleti alapú biztosítási finanszírozásnak is. Az ellátórendszer alapját és csúcsát képező, kiemelt kórházak esetében a szakértő lehetségesnek tartja az emelt szintű, teljesítményarányos finanszírozáson kívül egy meghatározott bázisfinanszírozás bevezetését is. Ezekben az intézményekben az így létrejövő magasabb bevételek részint stabilabb ellátási szintet eredményeznek, másrészt az ott dolgozók bérhelyzetét is kedvezően befolyásolják. Így lehetőség nyílik a szakértelem és a szükséges infrastruktúra összhangjának megteremtésére.
A társadalombiztosítás lényegét tekintve közhasznú, nonprofit tevékenység – állítja Gógl Árpád, hozzátéve azt is, hogy az üzleti biztosítás célja, funkciója a törvényes keretek közötti haszonszerzés. A szolidaritás hazai és európai alapelvét gyakorlatban érvényesítő, szolgáltató egészségbiztosítás szerinte szerkezeti és szervezeti decentralizálást kíván. Az egészségbiztosításhoz az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak kiegészítő, illetve szerződéses alapon is kapcsolódhatnak, úgy, hogy azok akár az egészségbiztosítás feladatkörét részben átvállaló decentrumok is lehessenek.
A volt szakminiszter szerint a társadalombiztosítás problémáit a működési, illetve a működtetés zavarai okozzák. A költségek féken tartása érdekében kedvező megoldás lehetne szerinte az évente meghatározott költségvetéssel gazdálkodó egészségbiztosító. Szükségesnek tartja a nemzeti kockázatközösség hosszú távú fenntartását is. Mint mondja, a társadalombiztosítás által finanszírozott alapvető egészségügyi ellátásokat pontosan körül kell határolni. Az úgynevezett biztosítási alapcsomagban valamennyi betegség gyógymódját el kellene helyezni.
Mindemellett az ellenzéki szakpolitikus az egészségügyi ellátók versenyhelyzetének, piacának kialakulását is elkerülhetetlennek nevezte. A kiegészítő biztosítások szerinte alapvetően az ellátás körülményeire és az igénybevétel módjára terjedhetnek ki, illetve kiegészítő biztosítást lehetne kötni egyes nem közfinanszírozott ellátásokra és a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök térítési díjára.
Pozitív hatása lehet, ha a magánfinanszírozás szervezetileg elkülönített kiegészítő biztosítások formájában valóban többletforrásként jelenik meg. Ilyen módon javulhat az egészségügy finanszírozási pozíciója, megteremtődhet a differenciált igények kielégítésének lehetősége anélkül, hogy ez rontaná a magánfinanszírozásra képtelenek hozzáférési esélyeit és megemelné az alapcsomagban szereplő ellátások árszintjét. Ki kellene alakítani továbbá a társadalombiztosítás rendszerén belül a kötelező, kockázatarányos járulékfizetésen alapuló, elkülönített költségvetéssel rendelkező, nemzeti szintű kockázatközösségre épülő, önálló társadalombiztosítási ágként a baleset-biztosítást.
