Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Először a rezidensek fizetésének megvonásáról, később pedig a képzés állami forrásainak jókora lefaragásáról szóltak a hírek. A leendő doktorok szinte azonnal aláírásgyűjtésbe kezdtek, a több mint négyezer nevet tartalmazó petíciójukkal nemcsak az egészségügyi tárca, hanem a lakosság figyelmét is fel kívánták hívni a szakorvosképzés rendszerének átalakítását célzó kormányzati szándékok veszélyeire. A rezidensek képviselői azonban jelezték: az érdekérvényesítés valamennyi törvényes formáját „bevetik” annak érdekében, hogy az egészségügyi tárca illetékesei újragondolják az elképzelést.
A rezidensek egy közelmúltban tartott fórumon idéztek abból a tíz évre titkosított munkaanyagból, amely részletesen tárgyalja a jelenlegi szakorvosképzés finanszírozásának átalakítását. Az elképzelések szerint az államilag támogatott rezidensképzésben részt vevők számát harmadával csökkentenék, vagyis a pályakezdő orvosok, gyógyszerészek és fogorvosok zöme „saját zsebből” fizetné a képzés költségeit – ami akár a havi 300 ezer forintot is elérheti – mondta lapunknak Papp Magor, a négy orvostudományi egyetem hallgatói képviseletének szóvivője. Tájékoztatása szerint tavaly 832 általános orvosi, 180 fogorvosi és 107 gyógyszerész-rezidensi hely volt. Évente átlagosan 7-8 milliárd forintot költ az állam a szakorvosképzésre, az oktatás finanszírozása a rendszer 1999-es bevezetése óta nominális szinten változatlan maradt. A képzés keretében a szakorvosjelöltet az egyetem, illetve az oktató intézmény 26 hónapra közalkalmazotti státusba veszi. A szakképesítést 3–7 év alatt szerezheti meg a fiatal szakember, ebből két év az úgynevezett törzsképzés, amit az 1–5 évig tartó gyakorlat követ.
Az állami finanszírozásból fedezik az oktató orvosok, vagyis a mentorok pluszmunkáját (amelyet a munkaköri leírásban külön feltüntet az intézmény), valamint a kórházak képzéssel kapcsolatos dologi kiadásait. A rezidensek a kórházakban vagy a magánorvosi rendelőkben sokszor önállóan is dolgoznak, sőt, ügyeletbe is beosztják őket. A szakorvosjelöltek munkáját eddig egy szimbolikus összeggel, pár tízezer forinttal honorálták. Az év elején egyre több rezidens jelezte, hogy nem kapott fizetést, illetve azt, hogy a szokásos összegnek csak egy részét folyósították neki. Az intézmények többsége számára csak a panaszok nyomán lett egyértelmű, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nem – vagy csak hiányosan – utalta át a képzés finanszírozására szánt pénzt. Több, lapunknak nyilatkozó oktató orvos is tapasztalta, hogy a fizetési papíron már nem szerepel az eddig külön sorban feltüntetett összeg. A tervezett és a már végrehajtott változtatásokra vonatkozó kérdéseinkre az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztálya írásban válaszolt: „nincs változás a rezidensképzésben, jelenleg zajlik a rendszer felülvizsgálata.
A tárca felülvizsgálja az eddigi gyakorlatot. A változtatás célja – amiről még nem született döntés –, hogy a rezidensi rendszer alkalmasabb legyen arra, hogy a hiányszakmák utánpótlását a helyi igényekre szabva biztosítsa”. Horváth Ágnes államtitkár a több ezer rezidens aláírását tartalmazó dosszié átvételét követően rámutatott: komoly problémák vannak a rendszerben. A képzési struktúra átalakításával a hiányszakmák (patológus, altatóorvos, radiológus) irányába akarják terelni a fiatal doktorokat, mégpedig úgy, hogy ha a rezidens nem a minisztérium által megjelölt szakmát választja, a képzés költségét vagy annak egy részét magának kell állnia. A változtatás 2008-tól lépne életbe, így az idén végzetteket még nem érinti az átalakítás. Ugyanakkor az államtitkár elismerte, hogy vannak olyanok, akik – bár ebben az évben végeznek – jövőre lépnek be a rezidensképzés rendszerébe, tehát nekik már fizetni kell. Annyi bizonyos, hogy az idei keretszámokat március 31-én kihirdetik.
A minisztérium kiszivárgott munkaanyagában hatástanulmány is szerepel. Ebben nem kendőzik el a végzős orvostanhallgatók, illetve a rezidensek tömeges elvándorlásának lehetséges veszélyét. A dokumentum kidolgozói azonban hathatós megoldási javaslattal is élnek. Szerintük a kialakuló szakorvoshiányt külföldi, a szakorvosi diplomát már megszerzett doktorok magyarországi letelepítésének támogatásával lehetne pótolni.
A munkaanyagban szereplő felvetések minden jel szerint valós cselekvési tervet takarnak, jóllehet a minisztérium következetesen cáfolja, hogy kormányzati előterjesztésként fogalmazták volna meg a dokumentumot. Ezt támasztja alá az az értesülés, miszerint az elmúlt hónapokban több szakmai előadást is tartottak a szomszédos országokban. Egyebek mellett – szervezett keretek között – román háziorvosokat tájékoztattak a magyarországi finanszírozási rendszerről. Ezt az információt lapunknak a tárca nem kívánta kommentálni.
