Ha majd egyszer megírjuk a Patikapénztár hiteles történetét, a 2006. évet bizonyára az Új Pillér bevezetésével fogjuk jellemezni. A Bokros Lajos igazgatótanácsi elnökségével jelzett prémium pénztár hab nekünk a Patikapénztár 3,7 milliárd forintos tavalyi tortáján, arról nem is beszélve, hogy az egészségügyi reformnak ennél jobb időben és jobb nevű intézménnyel nehéz lett volna nekiindulni.
Tényleg minden várakozásunkat felülmúlta, hogy munkáltatóink száma az év végére 1710-re, szolgáltatói pontjaink száma pedig 3200-ra emelkedett.
Az egyedüli csalódást a Tradíció Nyugdíjpénztár indulása, illetve nem indulása okozta. Arra semmilyen jogi tanácsadó nem tudott bennünket felkészíteni, hogy egy január végén alapított nyugdíjpénztár, minden elbírálási határidőt meghaladva, közel egy év alatt nem kapja meg a tevékenységhez szükséges engedélyt.
A Tradíció tavaly januári alapítása mögötti szándék teljesen racionális volt: mintha nyugdíjpénztár lennénk, kiszámoltuk a Patikapénztár ötéves hozamát, ami 9,31 százalék lett. Az egy dolog, hogy ennél magasabbat egészségpénztárnál nem találtunk, de kiderült, hogy a legalább tízéves lekötéssel gazdálkodó nyugdíjpénztárak kétharmadát is megelőztük.
Még az év elején azt gondoltuk, hogy a Tradíció piacra lépéséhez kapóra jön az a törvényi szigorítás is, hogy az egyéni önkéntes pénztári befizetés után járó szja-kedvezményt 2006-tól már egyetlen pénztártípusba lehet visszakérni. Kigondoltuk, hogy tagjaink számára egyszerűen felajánljuk: nyissanak egy nyugdíjpénztári számlát a Tradíciónál is, költséglevonás nélkül utaltassák ide vissza az adójóváírást. Elmondtuk: évek távlatában szeretnénk elérni, hogy az emberek több nyugdíjpénztárt versenyeztessenek a megtakarításaikért, elvégre a bankok is egymásra licitáló akciós kamatokat ígérnek.
Ez a terv ráadásul tükrözte a Patikapénztár gondoskodó szemléletét is. Úgy véljük ugyanis, az (is) a dolgunk, hogy minden tagunknak reális alternatívát nyújtsunk: élethelyzetének megfelelően válasszon a nyugdíj- és az egészségpénztár között.
Nos, ez a tervünk – a PSZÁF-engedély hiányában – tavaly nem sikerült. Persze ebből leszűrhetnénk azt a tanulságot is, hogy nem elég csak egy évvel előre tervezni, legalább kettővel kell. Ez azonban ellentétes lenne mindazzal, amit stratégiai tervezéssel foglalkozó szakemberek állítanak: idejétmúlt az a gondolkodásmód, hogy egy decemberben kitűzött célt – a megváltozott körülmények ellenére is – bármi áron végre kell hajtani. Tapasztalatok szerint azok a legsikeresebb vállalatok, amelyek rugalmasan, az új helyzethez igazítják tennivalóikat.
És hogy milyen konkrétumot tervezhet 2007 januárjában egy Patikapénztár az egészségügyi reform küszöbén, amikor még semmi sem dőlt el?
Törvényszerű, hogy a szabályozók bizonytalansága és az állami források szűkössége hosszú távon az öngondoskodás pilléreit erősíti majd. Azoknak a munkáltatóknak, családoknak kedvez, akik felelősen döntenek nyugdíjukról, gondoskodnak az egészségükről. Csoporton belül már három pilléren állunk: Patikapénztár – Új Pillér – Tradíció. A negyedik pedig igazi meglepetés lesz.
Ha azt mondom: EgészségMűvek, mi jut az eszükbe?
Budapest, 2007. január 16.
Lukács Marianna
