Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A veszélyes sportok űzése közben szerzett sérülések gyógyítását a jövő évtől saját zsebből lesznek kénytelenek finanszírozni az adrenalin-sportolók. Az extrém sportok okozta sérülések kezelését ugyanis egy, a tervek szerint január elsejétől életbe lépő jogszabály alapján nem állja az egészségbiztosító. Orvosi vélemények szerint a snowboard, a hegyi kerékpározás, a rafting (vadvízi evezés) és a hegymászás tekinthető a legveszélyesebb extrém sportnak, legalábbis ezek művelői a leggyakoribb vendégek a traumatológiákon.
Tudomásunk szerint nincs hivatalos lista arról, hogy mi számít extrém sportnak – mondta lapunknak Sallai Levente, a soproni Extrém Sport Club vezetője. Az extrém sportok terepeinek nagy részét külföldön lehet csak elérni, és ilyen esetben a sportolóknak amúgy is utasbiztosítást kell kötniük, ötvenszázalékos felárral – ezt a gyakorlatot követi a soproni klub is. A Neckermann utazási iroda egyébként már régóta ugyancsak ezt a gyakorlatot folytatja, ilyen jellegű utazások esetében a biztosítást veszélyességi pótlékkal köti, kivételt képeznek a profi sportolók. A normál utasbiztosítások általában nem terjednek ki az extrém sportokra, ilyen esetekben kiegészítő biztosítást kell (lehet) kötni. A Winterthur 5+1 csillagos módozata esetében ez 25 százalék, az Európai Biztosító Zrt.-nél pedig a Top Extra vagy a Top és hozzá Sport Extra módozatok vehetők igénybe. Egyelőre az egészségügyi tárca sem regisztrálta az extrém sportokat, és szakértők szerint amennyiben be is vezetnék a (sport)sérülések eltérő elbírálását, nem lesz könnyű ellenőrizni, hogy valóban adrenalinszint-növelő mozgás közepette szerezte a delikvens sérülését. Ugyancsak kétséges lehet néhány, határterületnek számító sport megítélése, ilyen például a síelés – amit több százezren űznek –, illetve a vitorlázás, ami mostanra szintén divatsporttá vált. (A parlamenti széksorokban is számos amatőr vitorlázó ül, így vélhetően nem kell sokáig várni a lobbizás megindulására.) Bizonyos helyzetekben azonban mindkét, alapvetően „békés” sportág könnyen extrémmé válhat, már ami a sérülésveszélyeket illeti. Ugyancsak nehéz lesz eldönteni, hogy például minek számít, ha valaki hegyi kerékpárral, de az utcán sérül meg, sok könnyebb sérülésről pedig lehetetlen lesz majd bebizonyítani, hogy sportolás közben történt-e vagy sem. Egyes sportbalesetekről jegyzőkönyvet kell felvenni, így ezek – például az ejtőernyőzés, a magashegyi túrázás és a búvárkodás – esetében azért egyértelmű a helyzet.
