Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Az egészségügyi reformtörvények egyik legfontosabbika a gyógyszer-gazdaságossági törvény, amit a folyamatosan túlköltő gyógyszerkassza miatt tart szükségesnek a minisztérium. Abban azt hiszem nincs vita a kormány és a gyártók között, hogy Magyarországon dinamikusabban emelkednek a gyógyszerkiadások, mint az unió többi államában. Mi ennek az oka?
– A magyarországi gyógyszerpiac átrendeződött az utóbbi években. Egyre több korszerű készítményt állítanak elő a gyártók, és ez nem kizárólag új hatóanyagokat jelent. Nagyban javult ugyanis a gyógyszerek komfortossága, ehhez egyre inkább ragaszkodnak a betegek is. Van olyan készítmény, amelyet évekkel ezelőtt még naponta háromszor kellett bevenni, míg ma már elég csak egyszer, olyan formában kapható. Ilyenek például a vérnyomáscsökkentő, úgynevezett ACE gátlók. Az injekciók kapszulákkal, tapaszokkal helyettesíthetőek. Megjelentek a harmadik és negyedik generációs készítmények többek közt az antibiotikumok körében is. Az onkológia és a pszichiátria területén például több új és sokkal hatékonyabb gyógyszer lépett a piacra, és ezek valóban nagyon drágák. Ezek következtében a gyógyszerkiadások gyorsabban emelkednek, de ezt nem szabad összetéveszteni a gyógyszer-támogatási kassza túlköltésével. Annak ugyanis elsősorban az állandó és tudatos alultervezés az oka: tíz évre visszamenően rendszeresen alacsonyabb összeggel tervezik meg, mint amennyi az előző évi tényleges költés volt.
– Általánosan elfogadott nézet, hogy a magyarok az átlagosnál több gyógyszert fogyasztanak, amit részben az általános rossz egészségi állapotnak illetve a felesleges gyógyszerszedésnek is tulajdonítanak. Tényleg ez a helyzet?
– Az tény, hogy rossz a lakosság egészségi állapota. Ám az is, hogy ha a kezelési napok számát vizsgáljuk, akkor nem magasabb a gyógyszerfogyasztás, mint az európai átlag. A kiváltott dobozok száma valóban magasabb, de tudni kell, hogy Magyarországon kis kiszerelésben hozzák forgalomba a medicinákat, nincsenek egy hónapinál nagyobb adagok. Ezzel együtt az emberek szeretnek gyógyszert, illetve gyógyhatású készítményeket szedni. És még mindig létezik az a közfelfogás, amely szerint az a jó orvos, aki a panaszkodó betegnek minél több gyógyszert ír fel. A túlzott gyógyszerfogyasztás veszélyeivel és az egyes szerek kölcsönhatásaival viszont a betegek nincsenek tisztában és sajnos az orvosok sem túlinformáltak ezen a téren. A gyógyszerek egymásra gyakorolt hatásának vizsgálata sokkal nagyobb szerepet kellene, hogy kapjon az orvosképzésben és a továbbképzésben.
Kontroll kell, de ilyen törvény nem
– Mindezek alapján mi a véleménye a gyógyszer-gazdaságossági törvényjavaslatról? Valóban szükségesek a gyógyszerkiadást kontrolláló intézkedések?
– Az észszerű kontrollal egyetértek, sőt azt évek óta sürgetjük is. Hiszen nem megengedhető, hogy egy beteg szabadon írathat fel gyógyszereket egyszerre a szakorvossal és a háziorvossal, úgy, hogy azok nem is tudnak egymásról. Ennek kontrollja nemcsak a kassza, hanem a beteg egészségének érdekében is nagyon fontos. Azzal is egyetértek, hogy át kell nézni és felül kell vizsgálni az egész gyógyszerkincset. Hiszen több olyan készítmény van forgalomban biztosítói támogatással, amelyek felett eljárt az idő, nem elég hatékonyak. És fontos, hogy ne csak a támogatásba befogadáskor vizsgálják a hatékonyságot, hanem folyamatosan ellenőrizzék a készítményeket, nem avultak-e már el. Eddig nem ez volt a gyakorlat.
– Vagyis az elmúlt időszakban nem hullottak ki a már korszerűtlen medicinák a támogatásból?
– Hatósági kezdeményezésre nem, az viszont előfordult, hogy a gyártó maga hagyta abba a forgalmazást, mert például megjelent a piacon egy új, hatékonyabb szerrel. A szisztematikus, szakemberek által irányított vizsgálat azonban nagyon fontos lenne. Ezt nem lehet teljességében a gyártókra bízni, hiszen lehetnek ellenérdekeltségeik is.
– Ezek szerint a gyógyszer-gazdaságossági törvénnyel egyetértenek?
– Egyáltalán nem. Ugyanis a már említett fontos elemek nincsenek benne, bár ígéretek erre vonatkozóan elhangzottak. Sok újdonságot egyébként sem tartalmaz a törvényjavaslat, gyakorlatilag az eddigi kormány- és miniszteri rendeletek összeollózása. Ami újdonság benne a patikai liberalizáción túl, az nem más, mint a gyógyszerellátás teljes vertikumának súlyos megsarcolása. Ez nem szolgálja sem a beteg érdekét, sem a kontrollt, az egyetlen célja a pénzszerzés a költségvetés részére. Ugyanakkor ez több szempontból is aggályos. Nem történt meg a szükséges tárcaközi, illetve társadalmi egyeztetés, nem születtek megfelelő hatástanulmányok. A gyógyszerismertetők regisztrálására kirótt hatalmas szolgáltatási díj pedig korlátozza a szabad munkavállalás jogát. Jelenleg a munkatársak nyilvántartásba vételéért 13 500 forintot kell fizetniük a vállalatoknak, a jövőben pontosan ugyanezért a szolgáltatásért 5 millió forintot. A törvény szerint a befizetett összegnek arányosnak kell lennie az elvégzett szolgáltatással, márpedig itt súlyos aránytalanság van.
– Mi a véleményük a rabattról?
– Tévesen mondják rabattnak, mert annak jelentése ár- vagy áruengedmény a megrendelő felé. A törvényjavaslat alapján viszont forgalmi típusú adót vetnek ki a gyártókra, méghozzá kétfélét is. Egyszer kötelezően be kell fizetni a készítmények termelői árára jutó támogatási összeg után 14, illetve 16 százalékot, attól függően, hogy a készítmény fix vagy nem fixesített támogatásban részesül. Ugyanakkor, ha a gyógyszerkassza költése több mint 9 százalékkal túllépi a költségvetésben meghatározott összeget, ezt a különbséget is a gyártók fizetik meg. Mindezt rabattnak azért sem lehet nevezni, mert a gyártóknak nem megrendelője az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, sem az államkincstár. A gyártók a nagykereskedőknek sem adnak árengedményt, ugyanis a termelői árak olyan alacsonyak, hogy ezt nem tehetik meg. Az importkészítmények kötelezően az európai legalacsonyabb árszínvonalon érkeznek az országba.
Minden követ megmozgatnak
– A törvényjavaslat elkészült, mit lehet még tenni?
– Egyrészt a kormányhoz fordulunk. Készítettünk egy tanulmányt arról, hogy mindez összességében milyen elvonást jelent majd a gyógyszergyártó szektornak. Iparági szinten számításaink szerint 2007-ben a támogatott gyógyszerekből származó árbevétel 33 százalékának elvonását jelenti. Ehhez jön még a gyógyszerismertetők után befizetendő regisztrációs adó, ami ezt az arányt 36 százalékra növelheti. Látható, hogy ez az elvonás teljességgel ellehetetleníti a vállalkozásokat. Ráadásul jogellenesnek tartjuk azt, hogy a kassza túllépése esetén a gyártókra előre nem látható mértékű adót vetnek ki. Vagyis az állam nyugodtan alultervezheti a gyógyszerbüdzsét, a túlköltést majd a gyártók kifizetik. Az Országgyűlés egészségügyi és alkotmányügyi bizottságához is fordulunk, így a parlamenti szakaszban még sor kerülhet kedvező módosításokra.
– Bár ez elmúlt két évben a gyógyszerfronton béke volt, a csatározás a gyártók és az állam között nem hat az újdonság erejével. Ez más európai országban is így van?
– Alapvetően igen, és ez természetes is. A kormányok igyekeznek meggátolni, hogy a gyógyszerszükséglet egyre nagyobb szeletet hasítson ki a költségvetésből. Nálunk az utóbbi években mindig sikerült valamilyen kompromisszumos megállapodást kötni. Egy olyan szerződés született 2004-ben, amelynek köszönhetően valóban béke volt két évig. Magyarországon a támogatott gyógyszerek körében három éve nem volt termelői áremelés. A gyártók a szerződés értelmében ebben az időszakban 58 milliárd forinttal járultak hozzá a költségvetéshez. Ugyanakkor a kormány elindította a generikus programot, amely szintén a kiadások emelkedését fékezné. Mindkét fél adott is, kapott is ebben a megállapodásban. Most azonban más történt, nem volt semmilyen párbeszéd. Más országokban azért arra vigyáznak, hogy ne tegyenek tönkre egy egész ágazatot. Németországban például a befizetendő százalékos mérték lényegesen alacsonyabb – 6, illetve 10 százalék –, a mértéket évente felülvizsgálják, és amikor javul a gazdasági helyzet, akkor csökkentik is.
– A beszélgetés elején szó volt arról, hogy a magyarországi gyógyszerellátás minőségében is próbál felzárkózni a nemzetközi piacokhoz. Ez meg tud valósulni? Megszerezhetőek a legkorszerűbb készítmények?
– Nagy a gyógyszerválaszték és nagy a verseny a gyártók között. Természetesen a hazai 6 ezer körüli készítmény még igen messze van a mostanában sokat idézett Németország 39 ezres gyógyszerkincsétől. Elviekben nem elérhetetlenek a legújabb medicinák. Hiszen a központi, uniós engedélyeztetés után szinte néhány hét alatt forgalomba lehet hozni az újdonságokat Magyarországon is. A probléma a támogatott körbe való befogadással van, az ugyanis sokkal lassabban történik. A Pénzügyminisztérium és az egészségügyi tárca szerint a kassza túlköltéséért nagyban okolhatóak a legújabb innovatív gyógyszerek, ezért minden eszközzel lassítják az ügyintézést. Holott egy tanulmány szerint 2005-ben ezen készítmények csak a gyógyszerbüdzsé költségeinek 3 százalékát tették ki.
A gyakori betegségek esetében a terápia általában jól megoldott. De egyes különleges, ritka betegségek gyógyítása céljából hiába van forgalomban a hatékony gyógyszer teljes áron, ha a betegnek nincsenek a terápiára milliói, nem tud hozzájutni. Az uniós államok többségében ezeket a készítményeket külön kezelik. Ezek az úgynevezett orphan drugok (árva gyógyszerek), amelyek engedélyezését, támogatását gyorsított eljárásban intézik. Nálunk ilyen jogszabály sajnos nincs.
Készítmények eltűnhetnek
– Melyek az innovációk főbb irányvonalai?
– Egyebek között az onkológia, valamint a szív-, érrendszeri és központi idegrendszeri problémák kezelése a kutatás-fejlesztés kiemelt területe. De ilyenek az újonnan elterjedt fertőző betegségek, például az AIDS is. Nagyon fontos, hogy van egy új kutatási irányvonal, amely a géntechnológia megjelenésével abban segít, hogy a gyógyszereket a beteg számára genetikai típusa szerint személyre szabják, így minimálisra csökkenthető a felesleges kezelések mennyisége és jelentősen nő a hatékonyság.
– Korábban szó volt arról, hogy Magyarország K+F központ lehet. Mi ezzel a helyzet?
– Az innovatív gyártók széles körben végeztetnek klinikai vizsgálatokat. Csak 2004-ben 5 milliárd forintot fizettek a gyártók ezekért a vizsgálatokért a részt vevő gyógyintézményeknek. Sajnos a megszorítások egyik eredménye éppen ezeknek a kutatásoknak a visszaszorítása lehet, hiszen más országokban is el lehet azokat végezni.
Magyarország sok szempontból megfelelő hely lehetne egyébként a kutatás-fejlesztést illetően. Ám egy farmakológiai vagy géntechnológiai kutatóbázis létrehozása például igen nagy beruházás, ahhoz pedig stabil gazdasági környezetre, kiszámítható szabályozórendszerre van szükség. Ez azonban egyelőre hiányzik.
– Megtörténhet, hogy az intézkedések kapcsán lesznek olyan gyártók, amelyek szedik a sátorfájukat?
– Nem valószínű. A gyártók nem hisztérikusak és hosszú távra terveznek. De biztosan sokan kényszerülnek majd a működés és a gyártás felülvizsgálatára. Ez elsősorban létszámleépítésben nyilvánulhat meg, továbbá mindenki átgondolja majd, mely gyógyszerek forgalmazása lesz gazdaságtalan. Ilyenek lehetnek például a jelenleg 100 százalékban támogatott patikaszerek. Ezeknél ugyanis a támogatás a fogyasztói ár 100 százaléka, ennek alapján számítandó az elvonás, ami tehát igen magas mértékű a gyógyszer termelői árára vonatkoztatva. Ez utóbbit egyébként az új törvény értelmében bármikor be lehet fagyasztani két évre. Mindez rossz üzenet a piacnak. Ha gyártók nem is, de készítmények eltűnhetnek a gyógyszerpalettáról.
