Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Látom, az asztalán fekszik a Zöld könyv. Mi gondol róla, tudományos alaposságú munka vagy vitairatnak is kevés?
– Az a legnagyobb problémánk vele, hogy az emberek nem tudják, mi is van a dolgok mögött. Az egészségügy és ezzel együtt a gyógyszerellátás egy rendszer, amelynek egyes elemeit meg lehet ugyan változtatni, de a fő kérdés ilyenkor az, hogy ennek milyen hatása van a teljes rendszerre. A betegek pedig mindig onnan indulnak ki, ami őket érinti, ezért általánosságban szinte mindenki egyetért abban, hogy szükség van reformra, de a számukra negatívummal járó intézkedéseket nem támogatják. A másik problémám pedig az, hogy bár a Zöld könyv említ nemzetközi példákat, de nem tárja fel teljesen ezen megoldások tapasztalatait. Egyebek között a gyógyszerpiac liberalizációjával kapcsolatban sem.
Erről éppen nemrég készült egy tanulmány, amelyet az unió gyógyszerészeti szakcsoportja adott ki. Eszerint a legtöbb országban a liberalizáció nem árcsökkenést, hanem ellenkezőleg, drágulást generált a nem támogatott készítmények esetében.
Azt gondolom, ez a könyv nem tárja fel az egészségügy igazi problémáit. Például megemlíti, hogy Magyarországon ötezer lakosra lehet gyógyszertárat létesíteni; pedig az emberek számára az a kérdés, hogy mekkora utat kell megtenniük a legközelebbi patikáig. Ezekből a felvetésekből nem következik a liberalizáció szükségessége, Dániában például 13 ezer lakosra jut egy közforgalmú gyógyszertár.
– A rendszerváltás utáni patikaprivatizáció során milyen szempontokat vettek figyelembe?
– A nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve, de a magyar hagyományokhoz és a magyar egészségügyi rendszerhez alkalmazkodva alakították ki a gyógyszertári rendszert, alapvetően családi vállalkozásokra, a gyógyszerészek szakmai felelősségére építve. Az erről szóló törvényt egyébként ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással fogadta el a parlament. A nemzetközi példák azt igazolják, hogy a gyógyszerellátás ott működik a leginkább költséghatékonyan és biztonságosan, ahol maguk a gyógyszerészek a tulajdonosok és ők is dolgoznak a patikákban.
– Azért az állami szabályozás is nagyban közrejátszik a biztonságos és csekélyebb lakossági kiadásokkal járó gyógyszerforgalmazás működésében.
– Senki nem vitathatja, hogy a legolcsóbb rendszerek azok, ahol az állam beavatkozik és a piacot jogszabályokkal korlátozza, egyebek között úgy, hogy meghatározza a maximálisan alkalmazható kis- és nagykereskedelmi árrést és az alkalmazható fogyasztói árakat. Természetesen vannak új tendenciák, megjelentek olyan fogyasztói igények, amelyek az elmúlt években a vény nélkül kapható (OTC) szerek forgalmát emelték. A liberalizáció a gyógyszer áruként való megítélését eredményezte több országban, de érdekes módon míg más termékek esetében a verseny általában árcsökkenést hoz, a patikaszám növelése vagy a liberalizáció miatt nem lettek olcsóbbak a gyógyszerek. A szabad versenyben a veszteséges patikák azzal kompenzálhatnak majd, hogy nem tartanak ráfizetéses termékeket, vagyis áthárítják vevőikre a veszteséget: egy kistelepülésen például nem biztos, hogy lenne lehetősége a betegnek az olcsóbbat választani.
Patikaliberalizáció esetén nem határozhatja meg az állam az ellátási kötelezettséget, csak azt fognak rendelni az „üzletek”, amit érdemes, és csakis ott fognak gyógyszertárat létesíteni, ahol kifizetődő. Mi egyébként partnerek vagyunk abban, hogy felmérjük az igényeket és a betegek érdekében változtassunk ott, ahol egyenlőtlen az eloszlás. Az elmúlt tíz évben közel megduplázódott a gyógyszertárak száma Magyarországon, a hatszáz fiók gyógyszertárral több lehetőség nyílt a gyógyszerek megvásárlására. Az elmúlt időszakban több bevásárlóközpontban nyílt patika, nemsokára Ferihegyen is nyílik egy, tehát nem arról van szó, hogy nem épülhetnek új egységek ott, ahol erre hely és igény van.
– Korábban, a különböző árváltozások során többször is szóba került, hogy a készletezés miatt jelentős veszteséget kénytelenek elkönyvelni a patikák. Milyen szabályok vonatkoznak a készletezésre?
– A szabályok arra vonatkoznak, hogy a lehető legrövidebb idő alatt kell beszerezni azt a készítményt, amire a betegnek szüksége van. Ez a feladat csakis egy megfelelő alap gyógyszerkészlettel biztosítható, ezért a patikák többsége nagyjából negyvennapos készlettel rendelkezik, ami többmilliárdos, gyógyszerben lekötött tőkét jelent, amiben nincsenek benne az OTC- vagy gyógyhatású készítmények, illetve a gyógyászati segédeszközök. Magyarországon gyakorlatilag halálra lehet ítélni egy gyógyszert akkor, ha az OEP jelentősen csökkenti vagy megvonja a támogatását. A gyógyszer-kereskedelem egyirányú rendszer, a gyár szállít a nagykereskedőknek, azok tovább a patikáknak, visszaút nincs. Tehát ha nekem egy olyan gyógyszerből van nagy készletem, amelytől a következő hónapban megvonják a támogatást, nem küldhetem vissza a nagykereskedőnek. Ha a lejárati időn belül nem tudom eladni, akkor az az én veszteségem. Éppen ezért a gyógyszerészeket nagyon érzékenyen érintik a támogatási változások; eközben előfordul, hogy a patikusok csak egy héttel az árváltozás előtt értesülnek a drágulásról.
– Ha a teljes liberalizációval nem is ért egyet, melyek lehetnek a tényleg kívánatos változások? Gondolok itt a szabadpolcos kereskedelemre, a vevő oldaláról a nagyobb átláthatóságra.
– A szabadpolcos kereskedelmet jelenleg semmilyen jogszabály nem tiltja, de ahol eddig kipróbálták, ott nem vált be, ugyanis lerabolták a polcokat. Egyébként Ausztriában is csak az egyéb készítmények vannak polcon, még az OTC-szereket is a gyógyszerész adja ki. Abban viszont egyetértek, hogy nagyobb átláthatóságra van szükség a vevő oldaláról, hiszen rengeteg készítmény kapható igen változó árakon: a mostani, „sorban állós” rendszer hátráltatja a vevőt abban, hogy a különböző termékek árát, illetve fontosabb tudnivalóit megismerje.
Az elmúlt tíz évben nagyon sok minden változott az azt megelőző negyven évhez képest. A gyógyszertárak szolgáltatásainak bővítéséhez és a nyugodt szakmai munkához azonban elengedhetetlen a jogi és az egzisztenciális biztonság. Ezért örültünk annak, hogy a miniszterelnök egy interjúban azt mondta: „a gyógyszerforgalmazást soha nem szabad felszabadítani, teljes egészében a gyógyszer soha nem lehet szabadpiaci áru, mindig lesz ezen a területen jelentős állami szabályozás, de az is meggyőződésünk, hogy kell egy kis rugalmasság is, viszont semmi drasztikus intézkedést nem szeretnénk tenni”.
– Ha már szóba került a miniszterelnök: hogyan érinti a gyógyszertárat üzemeltetőket a kormány megszorító csomagja?
– Egyes intézkedések komoly problémákat okozhatnak. Ilyen az elvárt nyereségadó, ami azt feltételezi, hogy a veszteséges vállalkozó valójában nyereséges, csak megpróbálja eltitkolni. Az energiaár-emelés vagy a szolgáltatások drágulása is igen kedvezőtlenül hat a szakmára, a gyógyszerész ugyanis nem emelheti az árakat azért, mert többet kell fizetnie az áramért.
