Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Előreláthatóan milyen törvényhozási munkák várnak az egészségügyi bizottságra az ágazatot érintő reform kapcsán?
– A szektor átalakulása sok törvénymódosítással jár majd. A keretet a kormányprogram adja, amelyben eldöntöttük, hogy nem egy angol típusú, állami egészségügyi szolgálati rendszert akarunk, ami adóból finanszírozott újraelosztást jelent, hanem egy valódi biztosítási rendszert. Persze ma is van egy 15 éve működő társadalom-, illetve egészségbiztosítás, de az egy kis tb-önkormányzati kitérő után tulajdonképpen államosítva lett. Így mára egy minisztériumi, kormányfelügyelet alatt működő, lényegében állami pénzosztó rendszerré vált.
Az egészségbiztosítás rendszere a mai szabályozás és felkészültség mellett nem képes a szolgáltatók teljesítményét mérni, nincsenek meg a jogi alapjai annak, hogy a szolgáltatókat bizonyos területeken versenyeztesse. A járulékfizetők számára nincs lehetőség a szolgáltatások minőségének számon kérésére. Ennek alapvető átalakítása igen sok jogi változást is igényel, első lépésben az átalakítás mikéntjét, hogyanját koncepcionálisan kell eldönteni. Ezért a kormány a következő egy-két hétben az egészségügyi átalakulás első néhány lépésével kapcsolatos javaslatait egy vitairatba foglalja, amelyet meg kíván beszélni a szakmapolitikai és szakmai csoportokkal, szervezetekkel. Ezen szakmai vita után októberben, novemberben kerülhetnek az első jogszabály-módosítók a parlament elé.
– A színlelt szerződések kapcsán ismét felmerült, hogy az egészségügyet érintő törvények között lehetnek olyanok, amelyek ellentmondanak egymásnak. Van-e valóban ilyen, illetve indul-e külön munka ezek kiderítésére, feloldására?
– Hosszú vita után arra a következtetésre jutottunk, hogy a munkajogi szabályozás nem alkalmazható egy az egyben az egészségügyre. Hiszen az intézményekben kialakult egy olyan típusú vállalkozási megbízásokkal működő rendszer, amelyben több tevékenységet, egyebek között a sürgősségit is működtetik. Annak, hogy ez így alakult, sok oka van: a gond az, hogy a munkajog és a polgári törvénykönyv szabályait követő foglalkoztatás keveredik. Természetesen mindkettőt lehet külön-külön alkalmazni, sőt az intézeteknek megvan az a szabadságuk, hogy egyes munkakörökben vállalkozói szerződést kössenek, míg másokat alkalmazzanak. De azért arra oda kell figyelni, hogy ha valaki munkaviszonyban dolgozik valahol, akkor ugyanabban az időben nem lehet ötven kilométerrel arrébb ügyeletes is. Az ilyen visszásságokat meg kell szüntetni. A lejárt moratórium után az ellenőrzést végző munkaügyi és adószervek számára készített kapaszkodóban rögzíteni kell az egészségügyi foglalkoztatás ezen speciális viszonyait. Mert amikor megnéztük, hogy melyek az ellenőrzés szempontjai, az vált világossá, hogy az egészségügyben lévő, egyébként törvény adta lehetőségeket nem ismerik eléggé az ellenőrző szervek. Az ide vonatkozó törvényeket összhangba kell hozni: vagy beemeljük ezen elemeket a munka törvénykönyvébe, vagy egy külön jogszabály rendelkezik majd az egészségügyi foglalkoztatásról. Tehát tiszta viszonyokat kell teremteni; ahhoz nem akarunk asszisztálni, hogy délelőtt valaki vállalkozó, délután meg ugyanott munkaviszonyos legyen. Egyébként úgy tűnik, a kórházak többsége már megtalálta a megoldást.
– Lesz új privatizációs törvény?
– Nem ártana valamilyen formában világossá tennünk, hogy az egészségügyi közszolgáltatást nem feltétlenül állami intézetben kell nyújtani. A kormányprogram itt világosan fogalmaz, és fontosnak tartja, hogy az egészségügyi intézmények gazdasági társaságokként működjenek. Részben azért helyes ez, mert az intézmények a piacon vásárolják meg az összes szolgáltatást és azon árukat, amelyek a működéshez szükségesek, viszont költségvetési szervként nehezebben érvényesíthetik a piac adta versenyhelyzeti lehetőségeket; gazdasági társaságként nagyobb a mozgásterük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kötelező külső befektetőt bevonniuk, hiszen az önkormányzat és az állam is létrehozhat ilyen társaságot. Az eddigi tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy ahol belépett a magántőke, ott azért egy más munkakultúra alakult ki, más a követelményrendszer, betegorientált a tevékenység. Nem állítom, hogy ettől önmagában több pénz lesz, de az nyilvánvaló, hogy hatékonyabban gazdálkodnak és jobban megnézik, hogy mi miért történik. Ehhez önmagában nem szükséges egy külön törvény, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján lehet, hogy nem ártana egy a kereteket biztosító jogszabályt hozni. De erről döntés még nincs. Ami pedig az intézményi rendszert illeti: nem bezárni kell a kórházakat, hanem átalakítani. A mai 60 ezer aktív ágy helyett elegendő lenne 40-45 ezer, a kérdés az, hogy a felesleges 20 ezer ágyból tudunk-e krónikusat, rehabilitációsat csinálni. Ebben igenis nagy szerepe lehet a magántőkének.
– Az elmúlt két évben több olyan próbálkozás is volt, amellyel azt kívánták tudatosítani a lakosokban, hogy az egészségügy nem ingyenes. Idén a költségvetés először fizette be az egészségügyi alapba a járulékot nem fizetők, de ellátásra jogosultak költségeit önálló jogcímen. Mi lesz a nagy adósokkal, például azon állami cégekkel, amelyek folyamatosan tartoznak a járulékok befizetésével?
– Azt gondolom, hogy elfogadhatatlan az, ha valaki köteles, de nem fizet járulékot, függetlenül attól, hogy ez magánszemély, kisvállalkozó vagy egy állami cég. Az az időszak véget ért, hogy a kockázatközösség hajójára jegy nélkül is fel lehet szállni. És ez mindenkire érvényes. Ha van egyéni járulék-nyilvántartás, akkor – az állampolgári jogok alapján járó szolgáltatásokon kívül – minden beavatkozást csak járulékfizetés ellenében lehessen igénybe venni. De azon is el kell gondolkodni, hogy miként lehet a szolgáltatások igénybevételénél némi önkontrollra késztetni a biztosítottakat.
– Mikorra határozzák meg a biztosítási csomagokat?
– Az, hogy mi jár állampolgári jogon, nagyjából már eldöntött. A kérdés az, hogy mi az, amit a járulékfizetésért igénybe lehet venni, és mi az, amihez kiegészítő biztosítás szükséges vagy a pénztárcába kell nyúlni. Az ezzel kapcsolatos szakmai javaslatokat is néhány hónap múlva jogi formába kell tudni önteni. Azért alapvetően már megvan a szakmai egyetértés, de nyilvánvalóan lesznek viták. Ha valaki komoly egészségkockázatot vállal, például valamilyen versenysportot űz, akkor tisztázni kell, hogy az ezzel kapcsolatos károsodások vajon az alapbiztosításban kezelhetők-e vagy sem. Ilyen esetben például elképzelhető, hogy az egyesület felvállalja, különbiztosítást köt a sportolójára.
– Ilyen kiegészítő biztosítást kell fizetniük esetleg a veszélyes foglalkozást végzőknek is?
– A társadalombiztosítás a szolidaritásra épül. Éppen ezért ez inkább munkabiztonsági kérdés, elsősorban ezen körülményeken kell javítani és a kockázatot minimálisra csökkenteni. Nem tartom valószínűnek, hogy e munkavállalóknak különbiztosítást kelljen majd kötniük.
