Még mindig keveset lehet tudni az egészségügy tervezett reformjáról ahhoz, hogy határozott kijelentéseket tehessünk a változtatások társadalmat érintő hatásairól. Egy azonban biztosan tudható: a ’90-es években lezajlott rendszerváltozás elkerülhetetlen velejárója az egyéni öngondoskodás előtérbe kerülése.
Tény, hogy az elmúlt évtizedekben nem vált társadalmi értékké az öngondoskodás, annak ellenére sem, hogy ebben az időszakban számos törvényi kedvezményt vezettek be e szándékok erősítésére. Nem vált népszerűvé, mert az átlagember szemében – sokszor objektív okból – a hosszú távú megtakarítás kevésbé értékes a napi fogyasztásnál.
Ugyanakkor naponta hallhatjuk, olvashatjuk, hogy egyéni megtakarítások nélkül a ma aktív munkavállalói igen nehéz helyzetbe kerülhetnek egy-egy betegség kapcsán és idős korukra.
Ebben a helyzetben adódik a kérdés: kinek a feladata erre felhívni a figyelmet? Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy azok tehetnek a legtöbbet, akik képzettek és tájékozottak annyira, hogy mindezt tudják, és olyan helyzetben vannak, hogy át is adhatják. Ők a gazdaságilag képzett, tájékozott vezetők. Nagy felelősség hárul rájuk, hiszen a cégek ugyanúgy szocializálják az aktív lakosságot, mint az iskolák a jövő nemzedékét. Még szerencse, hogy nemcsak a felelősség terhe, hanem némi eszköz is rendelkezésükre áll ahhoz, hogy ennek a szerepnek napjaink vállalatvezetői meg tudjanak felelni. Régen a napszámhoz szokott munkást arra kellett megtanítani, hogyan ossza be heti, kétheti, havi bérét. Most a javadalmi struktúrák alakításával elősegíthetjük az öngondoskodás hasznosságának és szükségességének felismerését, elterjedését.
A béren kívüli juttatási rendszerek alkalmazásával dolgozóknak, olyan juttatásokat is adhatunk, ami nem költhető el azonnal, ami befektetés, ami későbbi életszakaszokban fog megélhetésként szolgálni. A vállalatok a pénztári juttatások bevezetésével – akár akaratunkon kívül is – szocializálnak, nevelnek, a hosszú távú gondolkodás, az öngondoskodás mindennapi gyakorlatát „kényszerítik” a munkavállalóikra.
A CIB Bank stratégiai partnerének, az Aranykor Nyugdíjpénztárnak és az Aranykor Egészségpénztárnak az ügyvezetője dr. Csepi Lajos szerint, ideje változtatni azon nézeten, hogy a pénztári tagdíjfizetésre csak abban az összefüggésben gondoljunk, mint a kihagyhatatlan adó- és járulékmegtakarítási lehetőségre. A pénztári béren kívüli juttatások rendszere a költségkímélésen túl többre is képes: alkalmas a társadalmi tudatformálásra
A cél, hogy a gondoskodó állam elkényelmesedett polgárait öngondoskodó állampolgárokká tegyük. Az érdektelenség helyenként nagynak tűnik, de valószínűsíthető, hogy inkább előbb, mint utóbb mindenki számára nyilvánvalóvá válik: az eddigi gyakorlat nem folytatható.
Ha az Ön vállalata még nem alkalmazza a béren kívüli juttatási rendszert társadalmi felelősségvállalás és persze adó- és járulékmegtakarításra, kérje az Aranykor Nyugdíjpénztár valamint az Aranykor Egészségpénztár szakembereinek segítségét e-mailben az info@aranykornyp.hu címen.
-x-