A csatlakozás kapcsán megvizsgáltuk, milyen fizetéseket kapnak a külföldi szakdolgozók – mondja lapunknak Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke –, és azt tapasztaltuk, hogy nagyjából a hazai fizetések háromszorosa, ötszöröse jár a kint elvégzett munkáért. Magyarországról külföldre elsősorban a jól képzett, nyelveket beszélő, gyakorlattal rendelkező szakemberek mennek ki. Az orvosok közül inkább a szakorvosok, míg a szakdolgozók közül inkább a főiskolát végzett, diplomás ápolók. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal információi alapján közel négyszáz szakdolgozó és mintegy ezer orvos kérte a jó hírnév igazolásának kiadását. Ráadásul hiába tartanak fenn a tagországok különböző korlátozásokat, a magyar egészségügyi dolgozókat mindenhol tárt karokkal várják, mert nagy a munkaerőhiány Nyugat-Európában.
A jelenlegi irány Magyarországon a szakma elnéptelenedéséhez vezethet. Tíz év múlva az ágazatban dolgozók közel fele nyugdíj közeli vagy már nyugdíjas korú lesz. A problémát súlyosbítja, hogy egyre csökken a nappali Országos Képzési Jegyzék (OKJ) szerinti és főiskolai ápoló képzés iránti érdeklődés. Főiskolai nappali tagozaton 2004-ben például 150, levelezőn 424 hallgató végzett országosan. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a levelezős képzésben részt vevők nagy része már aktív dolgozó, tehát nem új munkaerőként lép be az ágazatba, gyakorlatilag alig egy-kétszáz fős utánpótlást kapunk. Ez a nyugdíjazottakhoz és pályaelhagyókhoz viszonyítva nagyon kevés. Gyakorlatilag a huszonéves korosztályban nincs utánpótlás, harminc év felett pedig rohamosan csökken a dolgozói létszám – erősíti meg a kamara elnöke.
Ki fog majd operálni?
Az elmúlt évben külföldre ment orvosok ezres nagysága nem jelentene nagy érvágást a szakmának, de az már igen, hogy 60-70 százalékuk szakorvos. Az orvosképzésben részt vevők száma emelkedett ugyan az utóbbi években, de számolnunk kell azzal, hogy a diploma kézhezvétele után egy részük azonnal külföldre szándékozik menni – tudtuk meg Gyenes Gézától, a Magyar Orvosi Kamara főtitkárától. (Szakorvosjelöltek közötti felmérés szerint a szakvizsgát követően közel 65 százalékuk.) Az egészségügyi diploma ugyanis az egyetlen a hazai felsőoktatásban, amely azonnal konvertálható az EU-ban. Az orvosok kivándorlási hajlandósága mára beállt havi 50-60-ra, és a kezdetekkel ellentétben nem a szakvizsga nélküli friss diplomások, hanem a többéves gyakorlattal rendelkező szakorvosok mennek. Őket azért nagyon nehéz pótolni, mert egy szakorvos képzése (alapképzéssel együtt) minimum tizenegy év, de akkor még nincs meg a tapasztalata, amit gyakorlattal szerezne meg.
A határon túli orvos is továbbállna
Utánpótlásként az országba leginkább a szomszédos magyar ajkú területekről érkeznek szakdolgozók és orvosok. Egyik nem titkolt szándékuk viszont nem az itteni hosszú távú elhelyezkedés, hanem a honosítás utáni továbbköltözés. Uniós országként a nálunk honosított egészségügyi papírok az unión belül bárhol elfogadottak, s egyszerűbb itthon egy román diplomát akkreditáltatni, mint mondjuk Németországban. Ezért a migráció nem nyújt megfelelő megoldást a hiány pótlására. A néhány évvel ezelőtti ötvenszázalékos béremelés megtorpantotta ugyan ezt a „menekülő” tendenciát, ám az azóta eltelt idő újra a külföldi munkavállalást teszi vonzóbbá. Gyakran előfordul, hogy (főleg ápolók) fizetés nélküli szabadságra menve dolgoznak külföldön pár hónapot. Kint teljes ellátást kapnak, és három hónap alatt gyakorlatilag annyit keresnek – jobb körülmények közt – mint itthon egy év alatt.
A közhiedelem szerint a magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtó magánintézmények dolgozói jobb helyzetben vannak.
A gyakorlatban ez nem mindig érvényesül. A magánszektor ugyanis a humánerő bérgazdálkodásán próbálja minimalizálni a költségeket. Mivel törvényi kötelezettségük a teljes dolgozói létszámra van, átszervezésekkel és szakemberek elbocsátásával próbálják megoldani a kiadások csökkentését. Így a jól képzett szakemberek helyett számos alkalommal alacsonyabban képzett ápolókkal töltik fel a helyeket, természetesen jóval kevesebb fizetésért.
Az egzisztenciális gondokhoz társulnak a kifizetetlen ügyeleti díjak. Bár pontos felmérések nincsenek arra vonatkozóan, mennyi ügyeleti időt nem fizettek ki az uniós csatlakozásunk óta az egészségügyben dolgozóknak, a MESZK becslései szerint a diagnosztika, a műtőszolgálat, valamint a háziorvosi ügyelet területén tevékenykedő szakdolgozókra vonatkozó összeg járulékokkal együtt személyenként félmillió–egymillió forint egy évre (a kamara egyéves fennállása óta mintegy százezer tagot regisztrált). Ez félmilliós tartozás esetén is mintegy 15 milliárd forint, harmincezer szakdolgozóval számolva. Hasonló a helyzet az orvosokkal is: az uniós ügyeleti díjszámítás szerint havonta a fizetésük másfél-kétszeresét kaphatnák kézhez a jelenlegi pár tízezer forintos kiegészítés helyett. Ráadásul ez után is társadalombiztosítási járulékot kell fizetni, és a nyugdíjalapba csak az ügyeleti idő töredéke számít bele.
