Hogy hogyan talált a Patikapénztárra ez a nemes ügy? Úgy, hogy én személy szerint egyetemista korom óta adok vért, és egy ilyen alkalommal egy szívműtétre váró 10 hónapos kislány édesapja várt meg a véradás végén, hogy megköszönje, hogy hozzájárulok a kislánya életének megmentéséhez. Akkor sem, de most, két évvel a történtek után sem tudok hitelesen tudósítani akkori érzéseimről. Akkor hetekig nem tudtam róla beszélni, de írni sem (ez nálam már komoly bajt jelent), viszont többször eszembe jutott a gondoktól terhes apa. Az ő esete nem volt egyedi, így folyton a körül forogtam, hogyan lehet neki és hozzá hasonló helyzetben levő embereknek, családoknak segíteni.
Aztán valahogy a semmiből jött a megoldás: nyomtassunk a patikakártyára egy jelet, egy logót, bármit, amivel még halálom után is jelzem a külvilág felé, hogy én adom a szerveimet annak, akinek szüksége van rá. Szinte a gondolat megszületésének pillanatában adta magát, hogy a kezdeményezést „Add a szíved”-nek fogjuk hívni. Felhívtuk állandó grafikusunkat, hogy kérünk a patikakártyára egy könnyen megjegyezhető és jól látható logót tervezni, készítettünk egy honlapot (www.addaszived.hu), és összehívtunk egy sajtótájékoztatót, amely történetesen a Patikapénztár harmadik születésnapjára esett. Ezután már csak várni kellett, hogy mi történik.
Nem voltak nagy céljaink, és ezt el is mondtuk mindenkinek. Nincs az a teljesítmény-kényszerünk, hogy legyen mondjuk ezer „add a szíved” patikakártya egy év múlva. Elmondtuk, hogy őszintén hiszünk a kezdeményezés erejében, abban, hogy az emberek évek távlatában többet fognak beszélni a szervátültetésről, és hogy ne utasítsák el a szeretett családtag halálától bénultan az ismeretlen életének megmentését. Példának a Patikapénztár történetét hoztuk, hiszen az anno 1999-ben pár lelkes ember elhatározásaként alakult egészségpénztár már akkor is tízezreket állított maga mögé.
Egyetlen kudarc ért bennünket rögtön a legelején, amit akkor nehezen fogadtunk el, a mai eszünkkel pedig meg se próbáltuk volna: a sajtótájékoztatóra meghívtuk a Mindent anyámról c. film rendezőjét, Pedro Almodóvart, akit még a spanyol nagykövetség közbenjárása sem tudott rávenni a kezdeményezés támogatására.
De aztán nagyon boldogok voltunk, amikor televízió-, és rádióadók, heti-, és havilapok felkarolták az ügyünket. Először csak rólunk írtak, majd a téma – ahogy elterveztük – önálló életre kelt. Ebben kétségtelenül fontos szerepet játszott a Magyar Szervátültetettek Országos Szövetsége, de a Hungarotransplant is, hiszen ők is egyre többet szerepeltek. Ma pedig már egyetlen hét sem telik el anélkül, hogy ne lenne egy hír a szervátültetésről, de ehhez kapcsolódóan egyre több játékfilmet is forgatnak és mutatnak be a moziban vagy a televízióban.
Büszkék vagyunk arra is, hogy már 223 pénztártag és nem pénztártag hord magánál „add a szíved” logós patikakártyát. Minden egyes kártyahasználat jó alkalom arra, hogy az ember arra is gondoljon, hogy egy szép ügyet támogat. Merthogy gondolatban már adta a szívét valakinek. Pontosan ebben áll az „Add a szíved” és a Patikapénztár társadalmi szerepvállalása: gondolattal, szóval elvek, ügyek mellé állni. Mi nem sporteseményeket, koncerteket, hanem gondolatokat támogatunk (félreértés ne essék: tiszteljük a mecenatúrát).
Akkor már csak azt kell kitalálnom, mit kezdek azzal a szomszédasszonnyal, aki a férj pasaréti házában való örökös tartózkodás reményének fejében megszült két gyereke közül a három év körüli nagyobbikat veri, ha nem viselkedik jól, a pár hetes kisebbiket pedig órákon keresztül hagyja sírni.
Budapest, 2005. július
Dr. Lukács Marianna
-x-