Magyarországon belül a különböző régiók, de a fővárosi kerületek között is különbség van a lakosság gazdasági-szociális helyzete és az őket érő egyéb környezeti hatásokban – mondta lapunknak Tasáry Ilona, az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal (OTH) főosztályvezetője. A szociológiai vizsgálatok is ezt támasztják alá, a kutatók a születéskor várható élettartam megállapításakor figyelembe veszik a régiók közötti fejlettségbeli különbségeket. A 2003-as országos átlagtól (férfiak esetében 68,3, nők esetében 76,5 év) az észak-magyarországi régióban 1,6, valamint 0,7 évvel kevesebb, a közép-magyarországi régióban pedig 1,5, illetve 0,5 évvel magasabb értékkel számol a KSH. Budapesten belül még jobban szóródnak a számok, a VI., VII., és a VIII. kerületben élők születéskor várható élettartama több évvel elmarad a fővárosi rangsorban a legelőkelőbb helyet elfoglaló II. kerület mögött.
Ahol nagy a munkanélküliség, ott az emberek nem minden esetben tudnak egészséges életformát megvalósítani; a lakókörnyezet minősége rosszabb, mint a tehetősebb családoknál, illetve a táplálkozás terén is nagy különbségek mutatkoznak. A kevesebb jövedelemből csak olcsó, tápláló ételeket tudnak vásárolni az emberek, így jellemző az elhízás, ennek következményeként pedig az érrendszeri megbetegedések is – véli Tasáry Ilona. A régiók közötti különbség az iskolázottságban is megmutatkozik, a fejletlenebb régiókban általában alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek az emberek, ők kevesebb eséllyel találnak olyan munkát, amely a fizikumuk megőrzése szempontjából ideális. Az életmódjukat sem képesek olyan tudatosan befolyásolni, mint a magasabb végzettséggel rendelkezők, így kevésbé egészséges környezetet alakítanak ki.
A magyarországi lakosságra jellemző főbb halálozási okok – keringési, légzőszervi, emésztőrendszeri megbetegedések, rosszindulatú daganatok és a balesetek, sérülések – az ország területén ugyanúgy oszlanak el, de a hörgő- és tüdődaganatos megbetegedésekben és halálozásban a férfiaknál Hajdú-Bihar megye és Szolnok környéke emelkedik ki, a nők esetében pedig Budapest, Szeged és Debrecen – mondta lapunknak Tasáry. A megbetegedés elsődleges okai ebben az esetben a légszennyezés és a dohányzás.
Az ÁNTSZ által végzett kutatás kimutatta, hogy a rosszabb szociális helyzetben lévő munkaképes korú lakosság körében az országos átlaghoz képest akár 5–25 százalékkal is magasabb lehet a halálozási arány – tudtuk meg az OTH-tól. A halál oka a legtöbb esetben infarktus, hörgő- és tüdődaganatok, valamint keringési betegségek.
Ugyanezt támasztják alá a statisztikai hivatal adatai is. Csecsemőhalálozás szempontjából Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye ugrik ki, itt 2003-ban ezer élve szülésre 10,9 és 10,0 halálozás jutott, míg az országos átlag ennél jóval alacsonyabb, csak 6,6.
Az öngyilkosságok terén is ilyen adatokat kapunk: a lakosságra vetítve az Észak- és Dél-alföldön, valamint Észak-Magyarországon volt a legmagasabb 2003-ban az életüknek saját kezükkel véget vetők aránya.
Érdekes módon az egészségügyi ellátások szempontjából – egy háziorvosra, szakellátásra, mentőautóra, mentőorvosra jutó lakosság – nem az eddig megszokott eredményeket kaptuk, a legjobb helyzetben az Országos Egészségpénztár 2003-as adatai alapján Közép- és Dél-Dunántúl volt, a legrosszabb helyzetben pedig Nyugat-Dunántúl. Persze ez a mutató korántsem ad teljes képet az egészségügyi szervek hatékonyságáról, szerepet játszik itt az utak minősége, a mentőautók felszereltsége, az orvosok, ápolók szakképzettsége és még sok más tényező is. A kedvezőbb arányok ellenére a kórházakban elhunyt betegek aránya a Dél-alföldön és Észak-Magyarországon a legmagasabb, a legalacsonyabb az Észak-alföldön.
A táppénzes napok számát az összes foglalkoztatottra vetítve Észak-alföldön és Észak-Magyarországon kaptuk a legkedvezőbb adatokat, ami minden bizonnyal nem azt jelenti, hogy valóban ők betegeskednének a legkevesebbet, hanem inkább azt, hogy a nagy munkanélküliség miatt nem mernek betegállományba vonulni, hiszen a munkáltató könnyedén lecserélheti őket.
Bodolóczki Linda