Az egészségügyi tárca 2005. január 1-jével módosította a kórházak szakmai minimumfeltételeiről szóló miniszteri rendeletet: minden kórházban kötelezővé tették a kommunikációképtelen betegek azonosítását. A betegazonosító rendszerrel lényegesen javult a biztonság, de a karszalag maga nem elég a balesetek százszázalékos biztonsággal való kivédésére; emberi, gépi hiba bármikor előfordulhat – mondta lapunknak Kincses Géza, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet főigazgatója. Ráadásul adatvédelmi okokból igen szegényes a karszalagokon feltüntetett információ, ami további félreértésekre adhat alkalmat.
Míg a betegazonosító rendszer bevezetésének elmulasztása akár a működési engedély bevonásával is járhat (persze nem túl valószínű, hogy ez bekövetkezzen), a betegszámla kiadására semmilyen szankcióval nem kötelezik a kórházakat – válaszolta Rácz Jenő miniszter korábban egy parlamenti interpellációra. A kormányrendelet értelmében a biztosított a kezelése végéig kérheti a finanszírozási előkalkulációt, a fekvőbeteg-gyógyintézet pedig a beteg elbocsátását követő tizedik napig köteles átadni ezt. Az előkalkuláció arról ad tájékoztatást, hogy milyen szolgáltatást kapott a beteg és ezért a társadalombiztosítás milyen finanszírozást nyújt az egészségügyi szolgáltatónak. Ez az összeg nem azonos az intézet által meghatározott költségeken alapuló tételes betegszámlával és nem minden esetben azonos a végső finanszírozási adattal sem. A fekvőbeteg-ellátás jelenlegi finanszírozása lényegesen bonyolultabb annál, hogy rögtön a beteg távozásakor minden esetben meg lehessen pontosan mondani a végső összeget – véli a miniszter. Rácz Jenő szerint a rendszer bevezetése jelentős lépés a betegek együttműködő partnerként való kezelése felé, jóllehet az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a betegek nem nagyon élnek az új lehetőséggel. A Weborvos internetes újság körképe arról tanúskodik, hogy a betegek nem kíváncsiak ezekre az adatokra, van olyan kórház, ahol összesen húsz páciens kérte az előkalkulációt.
