Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Nagyházi Galéria október 12-14. közötti árverése megerősítette, hogy a közönséget ma sem hagyják hidegen a néprajzi ritkaságok. Az első napon születtek ugyanis a legjobb eredmények, amikor a csak a Nagyházi-aukciókon előforduló cserepeket, faragásokat, festett bútorokat vagy a népi vallásosság tárgyait vitték kalapács alá. A száznál több cseréptárgy majd mindegyike megtalálta vásárlóját, főleg a régebbiek voltak kelendőek, mint egy szarvas figurás tordai bokály 1845-ből, amelyet 38 ezer forintról 85 ezerig licitáltak, vagy a két figurális alföldi butella az 1860-as évekből, ezek egyenként 190 ezer forintért keltek el. Speciális gyűjtői kör licitált a félszáznál több öntöttvas kisplasztikára, használati tárgyra, köztük múzeumi darabokra - el is keltek, néhány tízezer forintos árakon.
A százegynéhány bútortétel - megfelelően a mostani piaci állapotoknak - csak módjával talált vevőre, de a háromnapos sorozat legmagasabb leütését mégis egy XIX. század végi osztrák szekrény hozta: 200 ezer forintos kikiáltási ára 1,4 millióra nőtt. A Kozma Lajos nevéhez köthető harmincas évekbeli falikarpár 50 ezer forintról 180 ezerig, egy XVII. századi erdélyi kamarásasztal 360 ezerről 450 ezerig jutott.
A közel ötszáz festmény és grafika közül csak néhányra volt számottevő licit, ilyen volt a mi Paál Lászlónkhoz hasonló témavilágú, ugyancsak Barbizonban dolgozó Ioan Andreescu kisméretű olajképe, amelyért 90 ezer forinttól 400 ezerig versenyeztek (minden bizonnyal hazakerült). Osztrák érdekeltségű vevők adtak 200-400 ezer forintot Neogrády László havas, napsütötte tájképeiért, a Munkácsy Mihály műhelyében megfordult Pataky László Kukoricaszedők című életképének ára pedig 180 ezer forintról 420 ezerre ment fel.
