Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Igazán kár, hogy nem készült legalább oktatási célból videofelvétel a Herzog-perek magyarországi tárgyalásairól, a neves műgyűjtő, Herzog Mór Lipót unokája, Martha Nierenberg által 1999-ben indított per során ugyanis az alperes magyar államot képviselő ügyvédek változatos érvekkel próbálták meg bizonyítani, hogy a páratlan gyűjtemény remekművei állami tulajdonba kerültek. Államosították vagy elbirtokolták. A tulajdonosok nem magyar állampolgárok. Ha igen, akkor jogellenesen hagyták el az országot. Képeket csempésztek, ezért elkobozták vagyonukat. Nem tisztázott, ki az örökös... - ilyen és ehhez hasonló érveket sorakoztattak fel éveken át, míg végül - egy jogerős, a Herzog-örökösök számára kedvező ítéletet követően - a fővárosi ítélőtábla az 1973-as magyar-amerikai vagyonjogi egyezményre hivatkozva elutasította az akkor még 12 kép visszaadására vonatkozó igényt.
A második világháború előtti egyik legjelentősebb műgyűjtemény mintegy 2500 tételében egyebek közt El Greco, Francisco de Zurbaran vagy idősebb Lucas Cranach művei is ott voltak - köztük azok, amelyek most a Szépművészeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában és az Iparművészeti Múzeumban találhatók. Noha Magyarország többszörösen is elismerte, hogy a művek a Herzog család tulajdonát képezték - a múzeumok is a Herzog-gyűjtemény részeként azonosították őket -, a műtárgyak visszaadása iránti keresetet elutasította, pedig az 1998-as washingtoni konferencián ígéretet tett: kártérítést nyújt a holokauszt áldozatainak az elkobzott kulturális vagyontárgyaik miatt. Ezenfelül Magyarország vállalta, hogy kijelöl egy főbiztost a Herzog-műkincsek és a többi értékes gyűjtemény felkutatására - ez sem történt meg.
A náci időkben letétbe került tárgyak közül most negyven kiemelkedően értékes műalkotást perelnek vissza az örökösök egy washingtoni bíróságon, a világ legnagyobb restitúciós perének nevezett eljárás értéke meghaladja a százmillió dollárt (Napi, 2010. július 29.). Kende Tamás nemzetközi jogász szerint a most kezdődő per első lépése az egyesült államokbeli elsőfokú bíróság joghatóságának megállapítása lesz. Ez az ottani joggyakorlatot ismerve jó eséllyel a felperesek számára kedvezően dől el, mert jelen esetben a magyar állam feltehetőleg nem hivatkozhat mentességre a joghatóság alól. Ezután viszont hosszadalmas eljárásra lehet számítani, hiszen a per eldöntése szempontjából releváns kérdésekre Magyarországon kell keresni a választ: itt voltak a festmények, amelyeket a második világháború idején a Herzog családtól elraboltak a nácik, majd a világháború után magyar múzeumokba kerültek, javarészt letétbe. Az iratok magyar nyelvűek, a tanúk magyarok, tehát a bizonyítékok megvizsgálása egy tengerentúli bíróság számára rendkívül nehézkes és időigényes feladat. Az igazán nagy kérdés azonban az lesz, hogy mi van akkor, ha a washingtoni bíróság az örökösök javára dönt és a magyar állam nem lesz hajlandó visszaadni a kért műkincseket. Az ítélet végrehajtása az Egyesült Államokban a magyar állam vagyontárgyaira nézve lefoglalást eredményezhet, ha a felperesek vagylagosan a képek ellenértékét is kérik és ezt a bíróság meg is ítéli nekik - figyelmeztetett a jogász. Ez a lefoglalás kiterjedhet bankszámlákra, ingatlanokra és más dolgokra, melyek a magyar állam, például magyar állami vállalatok tulajdonában vannak.
A Herzog-ügy merőben más, mint a MÁV ellen tavasszal egy chicagói bíróságon megindult per - hangsúlyozta Kende a Jogi Fórum hírlevelében -, abban milliárd dolláros kártérítést követel mintegy két tucat holokauszttúlélő a magyar vasúttársaságtól, mert álláspontjuk szerint annak jogelődje 1944-ben felróható módon közreműködött a zsidók deportálásában és kifosztásában. A chicagói bíróság még nem döntött arról, hogy egyáltalán illetékesnek tartja-e magát az ügy megítélésében. Kende szerint a MÁV-pertől eltérően a Herzog-perben meglehetősen konkrét a kereseti kérelem, jól meghatározható és beazonosítható tárgyak tulajdonjogáról van szó, a releváns történelmi események és jogi aktusok is viszonylag pontosan dokumentáltak. Az örökösök pedig több mint másfél évtizeden át eredménytelenül tárgyaltak, pereskedtek Magyarországon.
