A "művészetre csábítás" mottójával ötödik alkalommal rendezték meg Bécs képző- és iparművészeti hetét; az alapötlet a Dorotheum aukciósházé, kidolgozói a Vienna Art Week életre hívásával Bécs művészeti színhelyként kivívott pozícióját kívánták erősíteni.
A sűrű közintézményi és műkereskedelmi térkép kisugárzása kettős: egyrészt állandó vonzerőt jelent a művészetkedvelők nemzetközi táborának, másrészt Európa egyik legkreatívabb kulturális fellegvárát biztosítja az ott élő kortárs alkotóknak. Az Art Cluster Vienna szervezésében ezért tömörítették össze a most véget ért hétre a múzeumok és galériák vernisszázsait éppúgy, mint a nappali vagy éjjeli tárlatvezetéseket, a városnézéseket és műterem-látogatásokat, pódiumbeszélgetéseket és performanszokat. A galériák éjszakáján 50 helyszínen várták éjfélig a látogatókat, köztük a Budapest mellett bécsi székhellyel bíró, több magyar művészt is képviselő Knoll Galériában.
A kerekasztalviták témája volt egyebek közt, hogy mi lehet a kurátorok szerepe a mai válságos időkben. A krízis a tisztítótűz funkcióját is betöltheti: a mesterségesen felpörgetett árak hajszolása, a sorozatban gyártott "celebritások" futtatása helyett a művészettörténeti előzményekbe ágyazott, valós kortársi értékek kerülhetnek előtérbe, meghatározva a kurátorok válogatásait is. A művészeti hét szervezői úgy látták, az eddigieknél sokrétűbb kritériumrendszert kell kidolgozni a kvalitások megállapítására, a kortársaknak pedig olyan érvényesülési réseket kell találni, amelyeket még nem fedezett fel a konkurencia.
Az egyéni műgyűjtés problémáiról sem feledkeztek meg a rendezvénysorozat összeállításakor: öt nemzetközi szaktekintélyt hívtak meg annak megvitatására, hogy a műkincs birtoklásának vágya velünk születetett tulajdonság-e vagy patologikus szenvedély, egészséges ösztön vagy beteges kényszer - legyen szó királyokról vagy hadvezérekről, milliomosokról vagy névtelen nyugdíjasokról.
Wagner István