A tavaszi szezonkezdéskor követett hagyományához híven a nagy forgalom, kicsi haszon elvét követve visz kalapács alá holnap-holnapután (április 21-22.) a Nagyházi Galéria 290 tételt a XIX. és a XX. század festészetéből, illetve összesen 394 tételt a néprajz, a bútor és a szőnyeg kategóriában.
A festők között javarészt a legfeljebb kismestereknek nevezhetők dominálnak, de még a nagy nevektől is olcsón szerezhetők meg egyes alkotások. Mindennél többet mond az, hogy miközben már 15 ezer forintért meg lehet pályázni egy olaj-vászon munkát - az ötvenes évekből a hajdúböszörményi Pálnagy Zsigmond női portréját -, addig egyetlen tétel sem közelíti meg a félmilliós árat. A legdrágább mű Tornyai János Alkonyi tája (képünkön), de az is csak 340 ezer forinton kezdi a licitet, 1911-es datálású Alföldi tája pedig már 260 ezerért megpályázható. A bizonyos osztrák és magyar gyűjtői körökben töretlenül népszerű Neogrády Lászlótól a Téli hegycsúcsokért 280 ezer forintot várnak, de van tőle Tavaszi virágzás is 190 ezerért, míg apjától, Neogrády Antaltól egy akvarell a havas erdőben vadásszal mindössze 120 ezer. Egyenként 240 ezret kérnek Pólya Iván Villa napsütésben című 1934-es tájáért vagy Háry Gyula mediterrán atmoszférát árasztó Balbinellójáért (utóbbitól egy budai panoráma akvarellben akár 55 ezerért is elvihető). Szenes Árpád 1913-ból való Szalmakalapos hölgyét 220 ezer forinton kiáltják ki.
A vegyes műtárgyak között már magasabb árak is előfordulnak, követve az utóbbi idők gyakorlatát. A katalógus borítójára is felkerült a legmagasabbról startoló tétel, egy rendkívül dekoratív itáliai tálaló a XIX. századból, tetején "pietra dura" vedutákkal, illetve virág- és madárábrázolásokkal, kereken 3 millióért. Kétmillióról indul egy működőképes százéves cseh zeneszekrény, százezerrel alacsonyabbról pedig egy emeletes osztrák írószekreter a XVIII. század második feléből, fenyőalapon cseresznye- és dióborítással, tusfestett intarziával. Egyetlen tételben egy tizenhat darabos ebédlőgarnitúrát is meg lehet szerezni, mindösszesen 1,1 millióért. Az 1930 körüli neobarokkos magyar bútoregyüttest diófából faragták, majd figurális jávorberakással dekorálták.
Wagner István