Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Komoly logisztikai hadműveleteket kellett megszerveznie idén júniusra annak, aki szereti a kortárs művészetet, hát még ha érdekelt is ezen a piacon: egymás után nyílik meg e műkereskedelmi szegmens négy nagy európai rendezvénye. A sort a június 10-től látogatható, immár 52. Velencei Biennále kezdi; ez ugyan november 21-ig nyitva tart, de ahhoz, hogy valaki ne csak egy legyen a várt egymillió látogató közül, ott kell lenni a vernisszázsokon, a magánpalotákban tartott fogadásokon. Mindezt úgy, hogy június 13–17. között meg kell jelenni Svájcban, a harmincnyolcadik alkalommal megtartott évi rendes Art Baselen, hiszen az kihagyhatatlan a komoly kortárs-galeristák számára. Idén mintegy nyolcszázan adták be jelentkezésüket, nagyjából annyian, mint tavaly – mondta el a Bloombergnek a vásár szóvivője –, noha a standok bérleti díja a 2006-os négyzetméterenkénti 450 svájci frankról 482-re emelkedett. Végül a vásár honlapjának adatai szerint 30 országból összesen 290 galéria vesz részt az Art 38 Baselen, s több mint kétezer művész bízhat abban, hogy felkelti a várt 55 ezer látogató – köztük gyűjtők, műkereskedők, múzeumi kurátorok – valamelyikének érdeklődését. A galériák között az európai nagyságok mellett sok az amerikai; Kelet- és Közép-Európát a varsói Foksal, a krakkói Starmach, a ljubljanai Podnar és a moszkvai XL képviseli.
A kortársak műértőjének már Baselbe érkezte előtt ajánlatos eldöntenie, hogy onnan melyik német város felé veszi az irányt: hivatalosan 16-án nyílik az 1972 óta ötévente megtartott, a legfontosabb modern és kortárs-seregszemlék közé tartozó kasseli Documenta (de 15-én már parti lesz a Bergparkban az egész város számára), és ugyanaznap kezdődik a tízévente egyszer sorra kerülő köztéri szoborbemutató Münsterben. Mindkét német rendezvény szeptember végéig látogatható: a Documenta 23-ig tart nyitva, a „skulptur projekte münster” egy héttel tovább (a két város között vonaton ingázhat a várt félmillió látogató).
Az, hogy ez a négy esemény így egybeessék, tízévente egyszer fordul elő, most azonban még az is különösen izgalmassá teszi őket, hogy soha nem látott konjunktúra van a kortárs műtárgyak piacán. Az árverési rekordot néhány hete érte el Mark Rothko Fehér közép című képe, amelyért 72,8 millió dollárt adott valaki a Sotheby’snél (NAPI Gazdaság, 2007. május 21., 12. oldal), de magánforgalomban ennél sokkal magasabb árak is vannak: Willem de Kooning egy ötvenes évekbeli olajképét (Woman III.) állítólag 137,5 millió dollárért vette meg a nagy kortársgyűjtő hedgefund-menedzser, Steven Cohen az ugyancsak nagypályás játékosnak számító filmmágnástól, David Geffentől. A szakmán belül egyre többen nézik aggódva ezeket az összegeket – sokan emlékeznek még arra, hogy a nyolcvanas években ugyancsak száguldott a kortársak piaca, hogy aztán 1990-ben összeomoljék. A tíz legdrágább kortárs műtárgy az értékének a felét elvesztette 1990–1996 között – derül ki az Art Market Research adataiból. A modernek és kortársak műtárgypiacát pénzügyi szempontból elemző ArtTactic szerint az elmúlt hat hónapban 19 százalékkal nőtt az úgynevezett kockázati barométer, vagyis a piac résztvevői egyre jobban aggódnak az erősödő spekuláció, illetve az ahhoz kapcsolódó kockázatok miatt.
