Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Történelmet írhat a Christie’s november 8-án” – fogalmazott a világ legnagyobb aukciósházának közleménye a 2006. őszi szezon legjobban várt árverése előtt, és nem is tévedett. Az aznap esti New York-i impresszionista és modern művészeti árverésen eladásai összesen 491,5 millió dollárt tettek ki (jutalékkal együtt), ami abszolút egynapi csúcs, messze meghaladva az előző, 1990 májusában elért 286 millió dolláros rekordot (NAPI Gazdaság, 2006. november 6., 12. oldal). Felülmúlta az eredmény az összesített becsértékek felső határát is (427,8 millió dollár) – mindez azért is nagy fegyvertény, mert egy 40–60 millió dollárra becsült Picasso-képet visszavont a ház. A végül eladásra kínált 84 mű közül csupán hat nem kelt el.
A legmagasabb árat a nagy sztár Gustav Klimt-festmények egyike, a kettes számú Adele Bloch-Bauer-portré érte el: 40–60 millió dolláros indítás után nagy harcot kellett vívnia annak a telefonos licitálónak, aki végül 87,9 millió dollárért elvihette a képet. Ez aukciós rekord egy Klimt-festmény esetében, árverésen kívül azonban már ért ennél jóval többet is az osztrák művész, hiszen az Adele Bloch-Bauer I.-ért júniusban a néhány hónapig világrekordnak számító 135 millió dollárt is megadta Ronald S. Lauder New York-i Neue Galerie-je. Minden várakozást felülmúlt a mostani árverés három másik Klimtje is: a 30 milliós felső értékű Nyírfaerdő 40,3 millió, a 25 millióra tartott Almafa 33 millió dollárt ért meg új gazdájának, az Unterachi házak az Attersee partján című képet 25 milliós felső becslés után 31,3 millióért vitték el. (A Klimt-műveket a Bloch-Bauer-örökösök értékesítették, miután csatát nyertek az osztrák állammal szemben, amely a második világháborúban „magához vette” a korábban a németek által megkaparintott képeket.)
Egyéni rekordot döntött Paul Gauguin is: a francia impresszionista festő „Fejszés férfijét” 40,3 millió dollárért adták el (35–45 milliós becslés után); a Christie’s szerint ez a legfontosabb Gauguin-kép, amely az utóbbi három évtizedben árverésre került. A nácik által a „degeneráltak” közé sorolt, 1938-ban öngyilkosságba menekülő német expresszionista művész, Ernst Ludwig Kirchner se ért még el soha olyan árat, mint most: az első világháború előtt festett, sorozatba tartozó berlini utcaképéért 38,1 millió dollárt adtak, 18–25 milliós indítás után. A Kirchner-kép története is idén vett fordulatot, miután a berlini Brücke Museum júliusban visszaszolgáltatta egykori tulajdonosai leszármazottainak; a Christie’s katalógusa szerint a festményt annak idején kényszerből adták el a náci hatóságok zaklatásainak hatására.
Ez utóbbi kitétel talán befolyásolhatta a Picasso-kép sorsát is: a művész kék korszakának kiemelkedő műveként számon tartott festményt, Angel Fernandez de Soto portréját, az árverés napján vonta vissza a Christie’s, egyetértésben a beadóval, Andrew Lloyd Webber zeneszerzővel. A döntés azután született, hogy egy nappal korábban egy New York-i bíróság elutasította azt a keresetet, amelyet Julius H. Schöps nyújtott be, mondván, nagybátyja, Paul von Mendelssohn-Bartholdy bankár, a mű tulajdonosa, a nácik nyomására adta el mélyen áron alul a képet, még 1934-ben. Az aukciósház azért határozott az elutasítás ellenére az értékesítés leállítása mellett, mert a felperes jelezte, hogy folytatni kívánja az eljárást. Webber 1995-ben vette meg a festményt a Sotheby’snél, s akkor nem merült fel ezzel szemben semmiféle követelés – nyilatkozta most az árverezőház egy illetékese. Akkoriban azonban még nem is indult meg igazán a tulajdonjogi vitáknak az az áradata, amellyel mostanra kerültek szembe mind a múzeumok, mind pedig a műtárgypiac. Az elkobzott, zsákmányul esett művek egykori gazdáinak egyre keményebben harcoló örökösei még alaposan felforgathatják a piacot, hiszen nyilván sokukat bátorítja akár költséges pereskedésre is a Bloch-Bauer család dollárszázmilliókban realizálódó sikere.
