Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kivételes őszi szezonra készül a világ két vezető aukciósháza, a Christie’s és a Sotheby’s: a november 7-ével kezdődő, az impresszionistáktól a kortársakig tartó tíznapos árverési periódustól rekordok egész sorának megdöntését várják. Egy évvel korábban a hasonló időszakban a két ház eladásai együtt több mint 725 millió dollárra rúgtak – idén az egymilliárd dolláros küszöb átlépését sem tartják kizártnak a katalógusokat és a piacot ismerő szakértők. Az árveréssorozat nyomán elérheti az esetében rekordnak számító egymilliárd dollárt a világ második legnagyobb árverési házának számító Sotheby’s ez évi összesített forgalma is, az egynapos bevételi csúcsot viszont várhatóan a Christie’s dönti meg. A piacvezető társaság november 8-i New York-i impresszionista árverésétől 338–448 millió dollár közti árbevételt várnak a Bloomberg által megkérdezett szakértők; ez nem csak az egy évvel korábbi 160,9 millióhoz képest lenne hatalmas ugrás, hanem az eddigi világcsúcshoz is (ezt ugyancsak a Christie’s tartja azzal a 286 millió dollárral, melyet még 1990 májusában szedett össze – egy évre rá már összeomlott a műtárgypiac).
A mostani várakozásokat egyaránt fűtik kínálati és keresleti oldalról: a három-négy szezon óta töretlenül emelkedő árak hatására egyre több eladó jelenik meg, kiugró művekkel is, miközben folyamatosan érkeznek az új – ha úgy tetszik, újgazdag – vevők, akiknek szinte semmi sem drága. A szilárdan jelen lévő amerikai és európai gyűjtőknek orosz és ázsiai milliárdosokkal kell harcba szállniuk egy-egy különlegességért, sőt megjelentek a hedge-fund menedzserek is, akik szigorúan befektetői szemmel nézik a másoknak talán inkább presztízsszempontból vagy gyűjtői szenvedély okán kívánatos alkotásokat. Az áradat nem várt nehézségek elé is állítja az aukciósházakat: a Sotheby’s szerint olyan mértékben diverzifikálódott a vevők piaca, hogy nehéz eldönteni, milyen pénzben adják meg az árakat. A Christie’snél arra „panaszkodtak”, hogy nem győzik hellyel; máskor csak október végén futnak be a jegyigénylések a novemberi nagyhetekre, idén viszont már szeptember végéig több mint 350-en jelentkeztek be a ház 750 férőhelyes New York-i nagytermébe, ezért egy zárt láncú televíziós megtekintést biztosító termet is megnyitnak az érdeklődők előtt.
A Christie’s impresszionista aukciójának egyik sztárja olyan festmény, amelynek már az eladója is az: a musicalkirály Andrew Lloyd Webber válik meg egy kivételes Picasso-képtől. A barcelonai jó barát, Angel Fernandez de Soto portréja 1903-ból, a festő kék korszakából származik, a zeneszerző tizenegy évvel ezelőtt vette a Sotheby’s New York-i árverésén 29,1 millió dollárért. A kép akkor a fiatal művészeket támogató Webber-alapítvány birtokába került; most 40-60 millió dollárért indítják, s a bevétel az alapítványé lesz. Ugyanennyiről kezd Gustav Klimt második számú Adele Bloch-Bauer-portréja; mint emlékezetes, az elsőt a világrekordnak számító 135 millió dollárért vette meg idén Ronald S. Lauder manhattani Neue Galerie-je. A szezon egyik nagy szenzációját jelentik egyébként a Christie’snél kalapács alá kerülő Klimtek: a háborús viharokat követő hosszú pereskedés után nemrég a Bloch-Bauer-örökösökhöz került festmények (az említett portré mellett három gyönyörű tájkép) együttes alsó becsértéke megközelíti a 100 millió dollárt. A legfelső árkategóriába tartozik még itt Paul Gauguin Fejszés férfija, a 34-45 millió dolláros sávban indított festmény 1891-ben, a művész első tahiti időszakának legelső évében készült.
A Sotheby’s talán kevésbé látványos kollekciót vonultat fel – benne azért olyan csemegékkel, mint Vincent Van Gogh egyik „cipős” képe vagy Henri Matisse szobra –, a fő attrakció egy ritka szép Cézanne (Csendélet gyümölcsökkel és gyömbéresköcsöggel), amelyet a Christie’s londoni árverésén vett 2000-ben 18,2 millió dollárért mostani beadója, William Acquavella New York-i műkereskedő; a piac alakulását jól mutatja, hogy most 28–35 millió dolláros sávban indul. A beadó biztosan nem veszít az ügyleten, mert értesülések szerint a Sotheby’s 30 millió dollárt is meghaladó garancia mellett bocsátja licitre a festményt, vagyis Acquavella ennyit biztosan megkap, az eladás kimenetelétől függetlenül. A garancia gyorsan terjedő szokása mind nagyobb kockázatot jelent – figyelmeztetnek a szakértők. Az aukciósházak – beleértve a kisebbeket is – olyan kiélezett küzdelmet folytatnak a vevőcsalogató tételek megszerzéséért, hogy egyre nagyobb garantált összegeket ígérnek a beadóknak. Ez természetesen védelmet jelent az utóbbiaknak, de vészesen növelheti mind az árverezők eladásra váró készletét, mind a kötelezettségeiket – ami nem sok jót ígér a szépen dagadó műkincspiaci buborék jövőjét illetően.
