Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Pezsgő művészeti életet álmodtak a szervezők a Falk Miksa utcába, amikor egy hétvégére összefogtak az utcában dolgozó galériások és a Falk Art Forum – Antik és Modern Művészeti Fesztivál keretében kiállításokra, szakértők előadásaira és kötetlen beszélgetésekre várták az érdeklődőket. A Mű-Terem Galéria Dévényi Iván kollekcióját, a Kieselbach Galéria pedig a Kolozsváry-gyűjtemény darabjait épp ekkor tárta a nyilvánosság elé.
A magángyűjtemények bemutatása mindig sok érdeklődőt vonz: egyrészt mert ezek a képek – még ha időnként fel-felbukkannak is egy kiállításon – a publikum számára hozzáférhetetlen magánlakások falain lógnak, másrészt érdemes nyilvántartani őket, hiszen előbb-utóbb megjelenhetnek a piacon. Mind a Mű-Terem, mind a Kieselbach Galéria már korábban is fontosnak tartotta és fel is vállalta ezt a feladatot, gondoljunk csak a Mű-Terem két nagy sikerű Rejtőzködő csodák kiállítására 2004-ben és 2005-ben vagy a Kieselbach tárlatára a Radnai-gyűjteményből a 2005-ös Antik Enteriőrön. Egyre sűrűbben jelennek meg a piacon is a gyűjtemények: a legutóbbi időkben Körner Éva és Pető Lilla hagyatékát a Kieselbach aukcionálta, a Mű-Terem pedig Eisenberger Jenő kollekciójából vitt egy jó adagot kalapács alá.
A Mű-Terem Galériában október 7-ig látható Dévényi-gyűjtemény az egyik legmeghatározóbb a háború utáni kollekciók közül. Az 1977-ben, alig 48 évesen elhunyt Dévényi Iván nem csupán egy esztergomi pedagógus volt, aki hobbiból műgyűjtő volt, hanem rendkívüli tudású polihisztor is, aki aktív szerepet vállalt a művészeti életben. Személyes barátságot tartott fenn jelentős alkotókkal, kiterjedt levelezést folytatott olyan művészekkel is, mint Picasso, Braque vagy Oskar Kokoschka. A hazai művészeti folyóiratokban megjelent írásaival olyan kortársak – például Anna Margit, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Kassák Lajos, Lossonczy Tamás, Vaszkó Erzsébet – mellett állt ki, akik nem számítottak a hivatalos kultúrpolitika kedvenceinek.
Dévényi kutatója volt a Nyolcak és az aktivizmus időszakának, néhány képet meg is szerzett a századelő hasonló szellemű festőitől, köztük két valódi remekmű is akad: Tihanyi Lajos Gross Andor-portréja, illetve Uitz Béla Ülő nő című műve. Kutatta és gyűjtötte a KUT, valamint Gresham-kör tagjainak alkotásait is, birtokába került Bernáth Aurél, Berény Róbert, Kmetty János, Szőnyi István egy-egy kivételes műve. Érdeklődése az ötvenes évek végétől fordult az Európai Iskola, majd a szentendrei művészet felé. Az alappillérnek számító Bálint-, Barcsay- és Czóbel-képek mellett Korniss Dezső néhány műve, Modok Mária tájképe, valamint Miháltz Pál, Ilosvai Varga István, illetve Gadányi Jenő képei teszik teljessé a Dévényi-gyűjteményt.
A Kieselbach Galéria a Kolozsváry-gyűjtemény bemutatásához a családi otthon tárgyaival, köztük barokk szobrokkal, népi bútorokkal rendezte be szeptember 21-ig látogatható kiállításának termeit, az intim hangulatot fokozza, hogy a gyűjtő özvegye és művészettörténész lánya is tart tárlatvezetést. A fizikatanárként, majd a rendszerváltás után győri polgármesterként is tevékenykedő Kolozsváry Ernő gyűjteményének fő vonalát az Európai Iskolától az iparterves művészekig húzódó vonulat mentén lehet megrajzolni. (A kollekcióból 1998-ban a Műcsarnokban egy kiállítást, amelyről Győr városa albumot adott ki.) A mintegy száz műalkotás között fellelhetőek Anna Margit, Bálint Endre, Deim Pál, Egry József, Földi Péter, Gulácsy Lajos, El Kazovszkij, Keserü Ilona, Kondor Béla, Nagy István, Nádler István, Országh Lili, Román György, Tóth Menyhért, Vajda Lajos művei. A képek között több olyan akad, amelyet ritkán láthat a közönség, ilyen Gulácsy Lajos utolsó műve, az Arte, Vita, Natura, Egry József Delelése vagy Deim Pál szárnyas oltára.
