Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A rekorddöntések féléve volt az idei első hat hónap a világ műtárgypiacán: dollár- és fontmilliók áramlottak a nagy aukciósházakhoz, főleg a viszonylag új közönségnek számító ázsiai és orosz vevők jóvoltából. Minden idők legmagasabb árát is ebben a félévben érte el egy festmény, igaz, árverési házon kívül: Gustav Klimt hosszú utat megjárt Adele Bloch-Bauer-portréjáért 135 millió dollárt fizetett New Yorkban a Ronald S. Lauder tulajdonában levő Neue Galerie (NAPI Gazdaság, 2006. június 20., 6. oldal). Folytatódott tehát a tavalyi trend, amikor is a piac legelfogadottabb mutatójának számító Mei Moses All Art Index – amely csak aukciós eredményekre támaszkodik – 14,52 százalékkal emelkedett egy év alatt (az S&P 500 ugyanakkor 4,91 százalékos növekedést ért el).
Az aukciós árak felhajtásában mind nagyobb szerepet játszottak a tisztán befektetői szándékkal megjelenő profik. A világ nagy pénzintézetei sorra teszik közzé a műkincspiaci részlegük fejlesztéséről, neves specialisták megszerzéséről szóló híreket, ezzel is üzenve klienseiknek: náluk biztosan a megfelelő műkincsbe fektetheti vagyonát. A Citigroup privátbanki üzletága idén már a hatodik műtárgypiaci szakértőt vette fel (2002-ben még csak hárman voltak), a svájci UBS pedig külön art-banking részleget is fenntart, tucatnyi szakemberrel. Az American International Grouphoz tartozó AIG Private Client Group 2000 óta évi 30 százalékkal növelte műkincspiaci biztosításokból származó bevételét – mondta el a The Wall Street Journalnak a társaság szóvivője –, speciális szolgáltatásokat kínálva. Az újsütetű műgyűjtőket a pénzügyekben és a művészetek világában egyaránt jártas szakértők segítik eligazítani és kapcsolatokat építeni a műkereskedők, becsüsök, galériák és aukciósházak világában, már-már „személyi trénerként”.
Profik vállalják az erre szakosodott pénzintézeteknél a műtárgyak kezelése körüli aprómunkát is, beleértve a biztosításokat, az adóügyeket, a szállítást, a jogi ügyeket, a műkincsek elhelyezésének megtervezését, sőt az esetleges hitelnyújtást. E szolgáltatások díjazásáról a társaságok nem szívesen adnak információt, de piaci becslések szerint a specialisták órabérén felül a megszerzett műtárgy értékének 10 százaléka körül alakul a javadalmazás. A szolgáltatások teljes körét általában csak az igazán gazdagok veszik igénybe, de szó sincs arról, hogy csak ők mozognának a piacon. A UBS illetékese szerint a műtárgypiaci forgalom 20-25 százaléka a 10–100 ezer dollár közti sávba esik és rengeteg tétel cserét gazdát 10 ezer dollár alatti árakon is. A művészeti befektetéseknek ráadásul az a szépségük is megvan – mutat rá több felmérés is –, hogy csökkentik a portfólió kockázatait, lévén hogy ezen a piacon az árak jellemzően kevéssé mozognak együtt a részvény- vagy a kötvénypiacokkal. Igaz, vannak olyan veszélyek, amelyek más területeken nem leselkednek a befektetőkre: hónapokba telhet egy tárgy eladása, magasak a becsüsi és árverési díjak, a tárolási, szállítási, biztosítási költségek, és ami a legrosszabb – kimehet a divatból egy művész, egy korszak vagy egy stílus.
