Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Korani Eleni és Ernst Wastl, a budapesti Ernst Galéria tulajdonosai 122 millió forintnak megfelelő összegért vásárolták meg tavaly szeptemberben a chicagói Leslie Hindman aukciós ház árverésén Rippl-Rónai József Kalitkás nő I. című festményét. Ezzel több csúcs is született: ez Rippl-Rónai eddigi árrekordja és a legdrágábban elkelt magyar festmény az Egyesült Államokban.
A Chicagóban kalapács alá került Kalitkás nő I. még reprodukcióban sem volt ismert, csak Rippl-Rónai életrajzi dokumentumaiból derült ki létezése (NAPI Gazdaság, 2005. szeptember 19., 12. oldal). Egy 1902-es kiállítási katalógusban maga a festő tanulmánynak minősítette, a mostani vélekedés ennek ellentmond, eszerint ez befejezett mű, a Magyar Nemzeti Galériában látható közismert Kalitkás nő korábbi variációja. Első vevője Mayer Mór volt, aki 1906-ban, Budapesten vásárolta meg 200 koronáért; a kép 1947-ben került az USA-ba, Bánóczi Dezső gyűjteményébe.
Az 1982-ben alapított Leslie Hindman Auctioneers az Egyesült Államokban az ötödik legnagyobb forgalmat bonyolító aukciós ház, legnagyobb sikerét 1991-ban aratta, amikor egy addig ismeretlen Van Gogh-képért 1,43 millió dollárt fizettek nála. Eleni Korani fontosnak tartja, hogy nem egy kis ház árverezte a Kalitkás nő I.-et, szerinte ez is emeli a magyar festészet értékét külföldön. Az Ernst Galéria tulajdonosai mindenesetre a hazahozatal mellett tették le voksukat, és szeretnék, ha a kép itthon maradna, bár több lehetséges vásárlóval is tárgyalnak, nem zárva, ki, hogy végül mégis külföldié lesz. A kép értéke, illetve a pénzhiány miatt hazai közgyűjtemények nem érdeklődtek a Kalitkás nő I. iránt. A galéria tulajdonosai egyelőre csak a vámbiztosítékot fizették ki, a több mint 24 millió forintnyi áfa továbbra is terheli a festményt – kifizetése nélkül azonban csak rövid ideig maradhat a mű Magyarországon. Az Ernst Galéria most a kép restaurálásával törődik és azon van, hogy mihamarabb, méltó körülmények között mutathassák be a magyar közönségnek (a helyszínről és az időpontról még nincs döntés).
A nemzeti kincsnek számító kép hazaszállítását Ernsték precedensértékűnek tartják; a galériások szerint a műtárgybehozatalt terhelő 20 százalékos áfakulcsot le kellene szállítani az Európai Unió országaiban szokásos mértékre, vagyis 5–7, esetleg 10 százalékra. A magyar sajtóban egyébként megjelentek olyan vélemények is, miszerint nem feltétlenül az az érdekünk, hogy minden kép hazajöjjön, talán szerencsésebb, ha forognak kinti aukciókon is, illetve külföldi magángyűjteményekben képviselik a magyar művészetet.
