Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szinte megostromolták a vevők az árverési házakat a múlt heti londoni téli aukciókon. A legnagyobb összeget Paul Gauguin Két nő című műve hozta a Sotheby’snál: a dél-tengeri szigeteken festett kép 11 millió fontot ért meg egy telefonos licitálónak; jutalékkal együtt 12,3 millió fontot kellett fizetni érte, ez csaknem 4,5 milliárd forintnak felel meg. (Az 1902-ben készült művet 11–14 millió fontra becsülték.) A második helyen egy 4,5–6,5 millió fontos sávban indított Joan Miró-festmény végzett, 4,6 millió fontos leütési árral. Szép sikert aratott Edvard Munch is: a Fred Olsen norvég hajótulajdonos kollekciójából kalapács alá került nyolc alkotása mind gazdára talált, jutalékkal együtt 16,9 millió fontot hoztak a konyhára. A legdrágább a Nyári nap lett, a 3,5 millióra taksált, 1904-ben festett képért 6,2 millió fontot kellett adni.
Nem panaszkodhatott a Christie’s sem: sztárját, Francis Bacon 1969-es önarcképét 5,2 millió fonton ütötték le, miközben a felső értékhatára is csak 1,8 millió font volt. (A teremben öten vívtak nagy csatát, végül azonban egy telefonos ajánlattevő győzött.) Kisebb volt a küzdelem a Christie’s legerősebben hirdetett Bacon-képéért: az 5 millió fontra tartott portrét X. Innocent pápáról – az angol művész Velazquez-sorozatából – 5,2 millióért vitték el. A másik nagy kortárs csillag, Lucian Freud beállította rekordját: a Fonott székben ülő férfi most ugyanúgy 4,2 millió fontért kelt el – 4 milliós felső becslés után –, mint az eddigi csúcsot tavaly elérő Vörös hajú férfi. A Sotheby’snél Freud vitte el a kortársak pálmáját: Bruce Bernard felső értéken 3 millió fontra taksált portréja jutalékkal együtt 3,5 millióért talált gazdára.
Alacsonyabb sávban, de látványos sikert aratott a Christie’snél az 1973-ban született német Matthias Weischer cím nélküli műve: a 142 200 fontos vételár a felső értékhatár bő háromszorosa. Az amerikai vevők egyébként is egyre élénkebben érdeklődnek az európai kortárs művek iránt – mondta újságíróknak az árverés után Edward Dolman, a Christie’s vezérigazgatója –, Bacon, Yves Klein vagy Freud mellett a fiatal németek iránt is nagy a kereslet. A Sotheby’snek viszont az jött be, hogy az aukció előtt hongkongi és tajvani turnéra vitte a nyugati kortárs műveket, mert a február 8-i aukcióra a vásárlók 8 százaléka Ázsiából érkezett, szemben a konkurensnél tapasztalt 2 százalékos aránnyal. Körükben különösen népszerűek Andy Warhol művei, bár a mostani sztárt, az 1973-ban festett, felső határán 350 ezer fontra becsült Mao 7 című művet végül egy amerikai gyűjtő vette meg 1,4 millió fontért. A legnagyobb kitörést azonban talán Anthony Caro érte el: egy zöldre festett acélszálakból álló, 1962-ben készült szobrát 1,3 millió fontért vette meg valaki, 350 ezres felső becslés után – Caro eddigi árrekordja 77 675 font volt.
Az árverési házak vezetői természetesen elégedettek, a vevők többségét kitevő galériások azonban kevésbé: a Bloombergnek nyilatkozva szinte mindegyikük úgy vélte, az áraknak lejjebb kell menniük, ezzel együtt továbbra is kénytelenek vásárolni az aukciókon, hiszen nem engedhetik meg maguknak, hogy lemaradjanak egy nagy fogásról. A profitlehetőségeket jól érzékelteti egy 1953-ban festett Bacon-kép ára: a Két alak az ablakban most 2,3 millió fontért kelt el a Sotheby’snél, ugyanott, ahol az előző tulajdonosa az ArtNet adatai szerint 1,5 milliót adott érte 1999-ben.
