Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Töretlenül növekedett tavaly a befektetői optimizmus a műtárgypiacon, a vevők magatartása egyre jobban hasonlít a részvénypiacon szokásoshoz – derül ki a JP Morgan Chase & Co. egy volt kereskedője felméréséből. A 2001 óta az ArtTactic piackutató céget vezető Anders Petterson 2005 májusában és novemberében is megkérdezte a nemzetközi műtárgypiac 150 ismert szereplőjét – gyűjtőket és kereskedőket egyaránt –, s az így összeállított ArtTactic bizalmi index egyértelmű optimizmust mutat. A megkérdezettek 84 százaléka vélte úgy novemberben, hogy az árak a következő hat hónapban is erősödni fognak, míg májusban ez az arány még csak 45 százalék volt. A két vizsgálat között eltelt időszakban egyes művészek megduplázták aukciós árrekordjukat, némelyik nemzetközi művészeti vásáron pedig 25 százalékkal is megugrottak az eladások (ilyen volt például a londoni Frieze). Erősen emelkedett egyes művészek „besorolása” is: a fiatal angol művészek csoportjának emblémájává emelkedett Damien Hirst például novemberben 140 százalékkal jobban állt, mint májusban (egyéni bizalmi indexe 33 pontról 79-re nőtt), amihez nagyban hozzájárulhatott az, hogy talán legismertebb művét, egy formalinban lebegő tigriscápát 6,5 millió fontért vették meg.
Ez is csak úgy működik, mint bármilyen más piac – nyilatkozta a Bloombergnek egy londoni üzletember és gyűjtő. Látja az ember a spekulációs őrületet és be akar szállni. Tavaly a kortársak voltak a sztárok, áraik átlag 10 százalékkal mentek följebb egy év alatt (NAPI Gazdaság, 2006. január 9., 12. oldal), amiben egyaránt szerepet játszottak a múzeumok, a valódi gyűjtők és a spekulánsok vásárlásai. Az ArtTactic vizsgálódása ugyanakkor azt is mutatja, hogy a szereplők a kockázatokat is látják: több mint 50 százalékuk vélte úgy, hogy a spekulánsok árthatnak a piacnak, s 26 százalékuk veszélyt érzett a gyorsan emelkedő aukciós árak láttán is.
Egyelőre azonban mások is meg akarják lovagolni a hullámot: a műtárgyakra szakosodott londoni Fine Art Fund vezérigazgatója, Philip Hoffman arról számolt be, hogy nagy nyugdíjalapok is érdeklődést mutatnak már az alapjába való befektetés iránt. Ide eleve pénzügyi invesztorok, nem pedig gyűjtők szálltak be – hangsúlyozta Hoffman, aki régebben a világ legnagyobb árverési házánál, a Christie’snél dolgozott –, hogy diverzifikálják befektetéseiket. Valószínűleg nem jártak rosszul, hiszen az elmúlt öt évben a művészeti befektetések hozama verte az S&P 500-ét, s nem volt ez másként tavaly sem: a tekintélyes nemzetközi mércének számító New Mei Moses All Art Annual Index 13 százalékkal emelkedett, miközben az S&P 500 összesen 10,88 százalékot hozott. Reálértéken azonban valószínűleg kisebb a műtárgyak megtérülése – figyelmeztetnek szakértők –, már csak azért is, mert biztosítani és megfelelően tárolni is kell őket, ami nem olcsó mulatság.
