Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A most véget ért 2005-ös év műtárgypiaci szenzációit nem a fej fej mellett küzdő Kieselbach Galéria, illetve a Mű-Terem Galéria árverései szolgáltatták – ez mindenképpen újdonság a korábbi évekhez képest. Tavasszal ugyanis a Nagyházi Galéria árverésén bukkant fel Tiziano Vecellio Mária gyermekével és Szent Pállal című festménye, amelyről azóta végképp kiderült, hogy eredetiségéhez semmi kétség nem férhet. Magyarországon a második világháború óta nem árvereztek ilyen jelentős antik művet; a festmény 140 millió forintos leütési árával egy magángyűjtemény féltett kincse lett, de január tizenötödikéig még látható a Szépművészeti Múzeum kiállításán. Az év második felének aukciós sikere is a Nagyházi Galéria nevéhez fűződik: egy kalandos előéletű, korábban Gulácsy-szignót is viselő Csontváry-festményt árvereztek 90 millió forintért. A kisméretű Teniszező társaság eredetisége nem kérdéses, előkerülése nagy izgalmat keltett, hiszen aukción eddig még nem lehetett Csontváryhoz jutni.
Egy-két éve sokan kongatták a vészharangot, hogy fogynak a jó művek, s kétségtelen, hogy mind nehezebb összehozni egy színvonalas aukciós anyagot, de eddig még minden évben megtalálták a megoldást az aukciós házak. Az egyik forrást a külföldről hazatérő művek jelentik, a másikat a magángyűjtemények piacra kerülése. Erre is, arra is volt példa 2005-ben: a Mű-Terem Galéria például ősszel megrendezte A magyar festészet rejtőzködő csodái – Válogatás magyar magángyűjteményekből című kiállításának második részét, 1920 és 1984 közötti alkotásokból, amelyek közül aztán több felbukkant aukcióikon. Ami a külföldi eseményeket illeti: a Sotheby’s XIX. századi kelet-európai festményekkel foglalkozó szokásos tematikus árverésén júniusban tizenkilenc magyar kép szerepelt. A legnagyobb sláger Munkácsy Ásító inasa volt; sokak számára most derült ki, hogy a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) közismert Ásító inasa tulajdonképpen vázlat és az a teljes mű, amelyik Londonban kalapács alá került. A viszonylag rossz állapotú képet 102 ezer fontért (36 millió forintért) adták el egy magyar származású gyűjtőnek, az Ásító inas aztán hazajött és „csatlakozott” az épp zajló Munkácsy-kiállításhoz. Szeptember végén a chicagói Leslie Hindman aukciós háznál a budapesti Ernst Galéria tulajdonosai vették meg jutalékkal együtt 590 ezer dollárért (122 millió forint) Rippl-Rónai József Kalitkás nő I. című olajfestményét, amely előképe az MNG-ben őrzött, sokat reprodukált Kalitkás nőnek. A vásárlás után Ernsték sikertelenül lobbiztak, hogy ne kelljen kifizetniük a kép után az áfát, így egyelőre ez a festmény nem tért haza Magyarországra. Magyar vonatkozású modern, illetve kortárs sikerek is születtek külföldi aukciókon: Miklós Gusztáv Hosszúkás fiatal lány című bronzszobráért 1,6 millió eurót fizettek Párizsban, ami abszolút rekord a magyar műtárgyak történetében. A még élő kortársak közül a Párizsban élő Hantai Simon festménye ért el aukciós rekordot: a Mariale M.A.4 Red 140 millió forintnak megfelelő összegért kelt el december 12-én a Christie’s párizsi aukcióján.
A kortársak piacának lökést adhat idehaza, hogy a január elsejétől érvényes adótörvény-módosítások szerint a kortárs műtárgyat vásárló vállalkozások a vételárat öt év alatt, évi 20-20 százalékban leírhatják az adóalapjukból. Az örömbe ugyan némi üröm is vegyül a továbbra is magas áfa miatt, mindenesetre a novemberi Antik Enteriőrrel egyidejűleg a Műcsarnok mellett megrendezték a Plug kortárs művészeti vásárt, ahol hét vezető magyar galéria mellett két külföldi is kiállított.
A hazai kortárspiacban bízók abban is reménykednek, hogy ugyanaz játszódik majd le, mint a grafikák esetében: sokáig nem indult be a piac, most már kúsznak felfelé az árak, de azért még mindig alulértékeltek. A Mű-Terem Galéria árverésein neves festők rajzai arattak nem várt sikert: májusban Gulácsy Lajos ceruzarajzára 550 ezer forinttól kezdődött a licit és 3,4 milliónál fejeződött be, Rippl-Rónai rajza 320 ezerrel kezdett és 1,1 millióért kelt el. A grafikákra szakosodott ARTE árai is emelkednek, s a trend erősödését jelzi, hogy mellettük több ház is tartott grafikai árveréseket, ilyen volt a BÁV, az Abigail, a Belvedere. Ez utóbbi galéria évére egy kínos képhamisítási ügy vetett árnyékot: decemberi árverési anyagában szerepelt egy Ferenczy Károly szignójú festmény 3,8 milliós kikiáltási áron, de még az aukció előtt kiderült, hogy a mű áprilisban még más neve alatt szerepelt másutt, sokkal olcsóbban. A Belvedere természetesen visszavonta a képet, ám az eset nagy port vert fel a sajtóban, ráirányítva a figyelmet a magyar műkereskedelem egyik legégetőbb problémájára, nevezetesen a piacon keringő hamisítványokra. A Magyar Műtárgy és Régiségkereskedők Szövetsége Nagyházi Csaba vezetésével az év utolsó napjaiban döntést hozott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával közösen egy digitális adatbázis létrehozásáról, amely a Magyarországon felbukkant hamis festményeket tartalmazza; a lista márciustól lesz hozzáférhető, angolul és magyarul.
A két vezető ház, a Kieselbach Galéria és a Mű-Terem 2005-ben három-három árverést tartott, tavasszal, ősszel és karácsony előtt. Kieselbachéknál a tavasz volt anyagilag sikeresebb: Paál László Barbizoni tájképe 42 millió forintért, Kondor Béla Építőkje 36 millió forintért kelt el. Ősszel Aba-Novák Vurstlija volt a listavezető 36 millió forinttal, karácsony előtt pedig egy Vaszary-virágcsendélet és Gulácsy itáliai tájképe érte el a legmagasabb leütést, mindkettő harmincmillión végzett. A galéria munkatársai nemcsak az aukciókon végeztek nagy munkát: megújult a Kieselbach honlapja is, az aktualitásokon kívül páratlanul bőséges képanyagot lehet lehívni. Folytatták a magyar műgyűjtés történetét feldolgozó munkát, rekonstruálták és feltették az internetre a XX. század elejének egyik legjelentősebb kollekcióját, a Wolfner-gyűjteményt, illetve az 1910–1920 közötti Fónagy-gyűjteményt. Ők árverezték karácsony előtt Körner Éva művészettörténész gyűjteményét is, amelyből unikális kortárs művek kerültek a piacra.
A Mű-Terem Galéria tavasszal 55 millió forintért árverezte Rippl-Rónai József Menetelő francia katonák című művét, valamint Szobotka Imre kubista csendéletét 28 millióért és egy Paál László-festményt 24 millióért. Októberi szenzációjuk egyrészt az Eisenberger-gyűjtemény aukcionálása volt, másrészt az, hogy 80 millió forintért adtak el egy különlegesen szép Ferenczy Károly-képet, a Nyári estet. Karácsony előtt Paál László barbizoni tájképét 42 millió forinton, Nemes-Lampérth csendéletét 30 millió forinton, Lotz Károly Vénuszát pedig 27 millió forinton ütötték le Virág Juditék. Egry Józseftől a Szigligeti est 22 millió forintért ment el; a festőtől több képet is árvereztek több aukciós háznál, érezhető volt az egyre fokozódó érdeklődés iránta, akárcsak Mednyánszky iránt, akire a Nemzeti Galéria életmű-kiállítása irányította rá a figyelmet.
A BÁV főként az ékszerek és műtárgyak tekintetében jeleskedett. Májusban egy brassói barokk tűziaranyozott ezüstpohár volt a slágere, 1,7 millió forintért, karácsony előtt Batthyány Lajos arany zsebóráját árverezték 750 ezer forintért, és mind az őszi, mind a téli aukciójukon élénk érdeklődés kísérte a numizmatikai tételeket. Decemberben a festmények közül ifj. Markó Károly tájképe érte el a legmagasabb árat, kilencmillió forintot. A Polgár Galéria háromnapos őszi árverésén a legdrágább festmény 3,8 millióért egy Czóbel-csendélet lett, műtárgy- és ezüstkínálatukban viszont bőven lehetett mazsolázgatni és itt már licitharcok is kialakultak. Karácsonykor a művészeti aukciót megtoldották a soros Idő Urai óraárveréssel; a Magyarországon egyedülálló esemény egyre sikeresebb, rendre milliós tételeket vonultat fel. A tavaszi Idő Urai aukción a közönség által Szaddám Huszein órájaként emlegetett, az iraki diktátor megrendelésére készült női karóra 2,8 millió forintért cserélt gazdát.
