Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Minden aukción vannak olyan tárgyak, amelyekbe többen is beleszeretnek, nem tudják abbahagyni a licitálást, így a kezdő ár sokszorosán ütik le az adott tételt. Gyakori jelenség ez viszonylag kis értékű műtárgyaknál, amikor a túlfizetés nem olyan húsba vágó, s az is igaz, hogy ezek általában kiragyognak valamivel a többi közül. Az október végi BÁV-aukción több ilyen fellángolásnak is tanúi lehettünk: a legjellemzőbb eset az volt, amikor a harmadik napon egy 40 centiméter magas Rosenthal-porcelánstrucc 80 ezres kikiáltási árát megtízszerezve, 800 ezer forintért cserélt gazdát.
Az időrendi sorrendhez visszatérve: az ékszerek közül a legdrágább a 2,4 millió forintos kikiáltási árán leütött fülbevalópár volt (azsúrfoglalatban két nagyobb és két kisebb briliánssal), a másik briliáns fülbevaló (régi csiszolású, 2,8 karátos kövekkel) pedig 1,2 millióért kelt el. Nem talált érdeklődőre viszont a Lacloche testvérek art deco fekete-vörös-arany cigarettaszelencéje 660 ezer forintért, sem a két foglalatlan gyémánt 975 ezer, illetve 4,5 millió forintos kikiáltási áron. Órából nem volt túl sok, de több minőségi darab volt köztük, például két férfi IWC (az 1940-es évekből származónak a 40 ezres induló ára 95 ezerig, az 1960-as évekből valóé százezerről kétszázezer forintra emelkedett). Szép volt a női Schauffhausen is, a huszadik század eleji klasszikus darab ára 46 ezerről 100 ezer forintra nőtt.
A festmények között viszonylag kevés érdekes akadt; a legdrágábban indított, Greguss Imre védett zsánerképe, a Mulatozók nem talált gazdára 1,6 millió forintért. Jándi Dávid Család című pasztelljének 250 ezres kikiáltási árát viszont rendesen feltornázták, 700 ezernél koppant a kalapács. A két, üdvözlőlap méretű, jelzés nélküli Szász Endre-mű is szépen drágult: a Madárka rózsával 26 ezerről indult és 70 ezret adtak érte, a hóembert ábrázoló Karácsonyi üdvözlet 22 ezerről indult és 55 ezerért lett valakié. A legnagyobb sikert azonban egy ismeretlen szerző népi zsánerképe (A kis ijesztgető) aratta: 180 ezres kikiáltási árát 2,6 millió forintos leütési árig nyomták fel.
A bútorok között eladták a XVIII–XIX. század fordulójáról származó tabernákulumot. Ez nem azért nagy szó, mert nem volt szép darab, hanem mert ma már nehéz ezt a bútortípust értékesíteni; most másfél milliós induló ár mellett 2,4 millió forintot fizettek érte. A negyven szőnyegnek közel a felére nem volt licitáló, a többinek a felét alapárán értékesítették, egy Genie szőnyeg ára viszont 80 ezerről 360 ezerre, egy másik kaukázusié pedig 90 ezerről 240 ezerre emelkedett. A harmadik napon a műtárgyak és a dohányzási kellékek kerültek sorra, utóbbiak nem arattak valami nagy sikert. Az értékesebb műtárgyak közül az Eduard Friedmann fémjelezte 1880-as neorokokó kandeláberpár 350 ezres kikiáltási ára 600 ezerre, az ezüst, elefántcsont nyelű Jugendstil teáskészlet 120 ezres ára pedig 420 ezerre emelkedett. A „szerelem” tételek közül egy 12 ezerért kínált ezüst asztali csengőért végül 100 ezret fizettek, egy ezüst úti tojástartóért pedig 50 ezret adtak, 15 ezres kezdő ár mellett. Az üvegáru érdekes és színvonalas volt, kereslet is volt rá, például Anton Kothgasser 280 ezren induló eljegyzési poharát 480 ezerért vitték el.
