Az ékszer-aukcionálás mindig is sikerágazata volt a BÁV-nak, a szeptember 20–21-i árverésen se volt ez másként. Az első nap 25 milliós összesített kikiáltási ár mellett 22 és fél milliós összesített leütési árat értek el, a 322 indított tételből 241 talált gazdára, átlag 143 százalékos áremelkedés mellett. Nagy érdeklődés kísérte a numizmatikai tételeket, közülük is kiemelkedett I. József XVIII. századi dukátja: 20 ezer forintos kikiáltási ára hosszas licit után 480 ezer forintra kúszott fel. A párja 45 ezerről indult és 200 ezernél koppant a kalapács. Az ünnepi alkalmakkor a nép közé dobált zsetonok ritkaságuknak és különlegességüknek megfelelően szintén sikert arattak, a Lotharingiai Ferenc és Mária Terézia felső-magyarországi bányavárosokban tett látogatása emlékére vert zseton 35 ezer forintról indult és 185 ezer forintért került valakinek a gyűjteményébe. Mária Ludovika koronázási zsetonját 40 ezerért kínálták és 100 ezerért adták el. Jól fogytak az érdemérmek, ritka kitüntetések is. II. Ferenc Polgári Szolgálati Érdemérme 200 ezres kikiáltási árát több mint megháromszorozta, 700 ezer forint lett a leütési ára. A Horthy által adományozott Corvin-koszorú 60 ezerről kezdte a licitet és 340 ezren fejezte be, a Ferenc József Rend miniatűrje 60 ezerről indult és 180 ezer forintnál állt meg. A drága briliáns ékszerek esetében többnyire az a kérdés, hogy vevőre találnak-e vagy sem. A keddi árverésen erre is, arra is volt példa. A szecessziós bécsi nyakék, összesen három és fél karátnyi briliánssal, 600 ezer forintról indult, de 800 ezret fizettek érte. A másik szecessziós nyakék feleennyi brilldíszítéssel 350 ezres kikiáltási árán kelt el. A briliáns ékszerek között volt még két fülbevalópár 300 és 600 ezer forintért, és egy gyűrű 400 ezerért, ezek nem találtak gazdára.
A grafikai anyag 4,2 milliós kikiáltási ár mellett 3,9 milliós leütési árat produkált, a 142 indított tételből 94 kelt el, 151 százalékos átlagos áremelkedéssel. Az antik darabok között egy XVIII. századi ismeretlen francia mester puttókat ábrázoló barna lavírozott tollrajzát 25 ezer forintos kezdés után 140 ezer forinton ütötték le, Giovanni Piranesi rézkarca 50 ezerről 95 ezerig jutott. A XIX. századi angol mester, Percy Robertson akvarellje, a katalógus címlapján is látható védett Esős utca 380 ezer forintért kelt el, 150 ezres kikiáltási ár után.
Néhány ár a magyar alkotóktól: Kádár Béla tussal rajzolt női aktjai közül az ülő figura ára 60 ezerről 140 ezerre, a fekvőé 50 ezerről 160 ezerre emelkedett. Egry József kisméretű, Balatoni halászok című 1940-es műve 160 ezer forintról indult, végül 380 ezerért kelt el. Rippl-Rónaitól viszont megmaradt egy földműveseket ábrázoló színes litográfia, amelyet 180 ezer forintért kínáltak. A néprajzi anyag összesített kikiáltási ára 3 millió forint volt, itt az összesített leütési ár 2,3 millió lett, a 173 indított tételből 112 kelt el. Ahhoz, hogy az olyan tárgyak váltottak ki erősebb licitálási kedvet, mint a halászbója vagy a présházdísz, a divat is hozzájárulhatott. Különlegesség volt a dunántúli mázas cserép szenteltvíz-tartó, 24 ezres kikiáltási ára fel is ment 85 ezer forintig. Az erdélyi üvegképek kikiáltási árukon mentek el, így a legértékesebb Pantokrátor is 120 ezer forintért.
