A felfelé kúszó árak mellett a kincskeresés a legizgalmasabb a műkereskedelemben. Kevés nagyobb öröm van annál, amikor valaki a sok aranyásót megelőzve kihalász egy aranyrögöt. Ilyen volt, amikor nyár elején a Sotheby’snél felbukkant Munkácsy Ásító inasa (NAPI Gazdaság, 2005. június 20., 12. oldal), most pedig Chicagóban kerül kalapács alá egy olyan Rippl-Rónai, amely fontos előképe a Nemzeti Galériában őrzött és rengeteget reprodukált Kalitkás nőnek. Az eddig lappangó mű a 192. tétel volt a chicagói Leslie Hindman Auctioneers tegnap lapzártánk után megtartott aukcióján; a leütési árat a www.napi.hu oldalon közöljük.
Kieselbach Tamás – aki minden fórumon igyekszik felhívni a szakma és a közönség figyelmét a most előkerült festményre és aki Párizsban szóbeli szakértői véleményt mondott róla – a Modern magyar festészet 1892–1919 című könyvében épp ezt a művet választotta nyitóképnek, mert szerinte jól jelképezi azt a kort, amelyben a magyar piktúra európai szintűvé vált. A most Chicagóban felbukkant Kalitkás nő I. viszont még reprodukcióban sem volt ismert, de Rippl-Rónai életrajzi dokumentumaiból lehetett tudni a létezéséről. Ismert, hogy a párizsi Palais Gallierában állította ki először a művész 1892-ben és egy 1902-es kiállítási katalógusban maga a festő tanulmánynak minősítette. Első vevőjének nevét is tudjuk: 1906-ban, Budapesten, a Könyves Kálmán Szalonban rendezett aukción vásárolta meg Mayer Mór 200 koronáért. Az Amerikai Egyesült Államokba 1947-ben került, Bánóczi Dezső gyűjteményébe.
