Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Mű-Terem Galéria most megnyílt tárlatának célja most is ugyanaz, mint tavaly ősszel, az első résszel volt: megmutatni a közönségnek a magyar festészet gazdagságát, hogy a múzeumok állandó kiállításain, illetve az aukciókon felbukkanó képek mellett milyen értékek rejtőznek magánlakások mélyén, a művészettörténész szakma számára pedig kutathatóvá tenni ezeket a műveket is. A kiállított darabok mind olyanok, amelyek még egyáltalán nem vagy csak évtizedekkel ezelőtt szerepeltek a nyilvánosság előtt. A 2004-ben bemutatott 130 festmény 1853–1919 közötti volt, ezen az őszön pedig 1920-tól a nyolcvanas évekig terjedő időszakból 141 alkotást csodálhatnak meg a látogatók, akik tavaly ötvenezren voltak és remélhetőleg most sem lesznek kevesebben.
Az előző kiállítás zárásakor – a nagy sikert látva – több további kép tulajdonosa is jelentkezett, és a művek kvalitására tekintettel a galéria vezetőinek nem volt szívük visszautasítani ezeket, csak azért, mert 1920 előtt keletkeztek, így most nyolc olyan darab is látható amelyik korban még az előző anyaghoz tartozik. Kmetty János, Vaszary János, Rippl-Rónai József festményei mellett Gulácsy Lajostól két főmű is van ezen alkotások között, a legérdekesebb azonban ebben a csoportban Tihanyi Lajos eddig csak egyetlen archív fotóról ismert párizsi városképe, az 1908-ban festett Pont St. Michel – ez feltehetően azonos azzal, amelyet 1929-ben, New Yorkban értékesített a festő. A kiállítás erénye amúgy is az – akárcsak a tavalyié –, hogy európai és tengerentúli gyűjteményekből is hazahozott képeket. Az itt felbukkant Tihanyi egyébként látható lesz a Magyar Nemzeti Galéria 2006 tavaszán nyíló Magyar Vadak tárlatán.
A Mű-Terem Galériában időrendben, de a festői témák szerint csoportokba rendezve láthatóak a művek, s így nemcsak a művészeti irányzatok alakulását lehet végigkövetni, hanem a mindennapi élet megváltozását is. A nagyvárosi életmód kialakulásával korábban nem látott témakörök – a kávéházi élet, a tömegközlekedés, a bérházak világa – jelennek meg a vásznakon.
Az 1920-as évek anyaga a leggazdagabb, felöleli egyrészt az 1919 utáni bécsi és berlini emigráció művészeinek az avantgárd hatását mutató alkotásait (Tihanyi Lajos, Nemes-Lampérth József, Bortnyik Sándor, Bernáth Aurél), másrészt az itthon maradottak útkereséseit (Márffy Ödön, Vaszary János, Batthány Gyula, Gábor Jenő, Scheiber Hugó).
Külön falon láthatóak a Gresham-körösök harmincas évekbeli művei, aztán átsétálhatunk a szentendrei alkotókhoz; Ámos Imre, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Korniss Dezső és Vajda Lajos munkássága nemzetközi szinten is egyedülálló érték. Az 1945 utáni modern festészet nagy alakjaitól, Országh Lilitől, Kondor Bélától és Gyarmathy Tihamértól is figyelemre méltó művekkel találkozhatunk a Mű- Terem Galéria csodakiállításán.
